Késésben a topcsatárok

Apró visszaesés tapasztalható: a Soproni Liga legveszélyesebb játékosai ezen az őszön átlagban négy perccel ritkábban találtak a kapuba…

Amíg az elmúlt szezonban az itthon topkategóriát képviselő labdarúgók átlagban 111 percenként szereztek gólt (az élen végző Waltner Róbert például 100 perc alá tornázta magát, 98 percenként ünnepelhetett), ezen az őszön a legjobb csatárnak is 113 percre volt szüksége egy-egy gólhoz.

Tegyük hozzá gyorsan: Waltner Róbert elmúlt szezonban nyújtott 98 perces mutatója európai mércével mérve is kiemelkedőnek mondható, hiszen ha abból indulunk ki, hogy a spanyol bajnokság gólkirálya, Ruud van Nistelrooy egy évvel ezelőtt 107 perces ritmusban érte el 25 gólját, akkor a ZTE támadójának statisztikája valóban nem rossz.

Az már más kérdés, hogy Waltner Róbert mutatói jelentős visszaesésről árulkodnak: a 31 éves csatár az ősz 15 mérkőzésén összesen 920 percet töltött a pályán, azaz a nyolc gólját átlagban 115 percenként lőtte. De hogy ezzel az átlaggal sem elégedetlen, jól mutatta a telefonhívásunkat követő első reakciója: „Bárcsak mindig ilyen szezonom lenne…!”

A zalaegerszegi játékos aztán kifejtette, rémálomként élte meg az idény első felét. Supka Attila irányításával bukdácsolt a csapat, ráadásul neki is volt kisebb nézeteltérése a ZTE akkori vezetőedzőjével. A rutinos csatár Csank János érkezését követően megtáltosodott.

„Mindenki láthatja, jó edzővel mire vagyok képes – mondta Waltner Róbert. – Csank János érkezését követően öt mérkőzünk volt, mind az ötöt végigjátszottam, szereztem hat gólt, és adtam két gólpasszt. Állítom, ha az egész ősszel bíztak volna bennem, a mostani gólmutatóm is kedvezőbb lenne. Kár, hogy vége a szezon első felének, éppen most kezdtem belemelegedni…”

A listát végigböngészve láthatjuk: négyen megugrottak a mezőnytől.

A topkategóriában Waltner Róbert mellett ezúttal is ott van a góllövőlistát vezető Bajzát Péter, a Nyíregyházában kilenc gólt szerző Bogdan Apostu és a Lokiból a válogatottba is meghívott Rudolf Gergely.

Ők négyen összesen 37 gólig jutottak az ősszel, azaz a csatárok most sem a védekezéssel, a saját kapujuk előtt bemutatott szerelésekkel irányították magukra a figyelmet, hanem amiért a klubok alkalmazzák őket: gólokkal.

E helyütt elmélkedhetnénk azon, miért nincsenek manapság Puskás Ferenchez mérhető gólvadászok, akik – nagyjából – egy mérkőzés/egy gól ritmusban (Puskás 533 bajnoki mérkőzésen 511-szer volt eredményes!) találtak a vetélytársak kapujába, de a magyarázatot elintézhetjük annyival: az más világ volt.

Egyetért ezzel Waltner Róbert is.

„Hallottam, sőt néhány felvételen láttam is, milyen volt a játék annak idején – magyarázta a ZTE csatára. – Fogalmazzunk úgy: az tényleg más volt. Az akkori csapatok nem ritkán hat emberrel támadtak, mindent a gólszerzésnek rendeltek alá, ez ma már nem így van. Manapság előfordul, hogy csupán hárman indulunk meg az ellenfél kapuja felé, a két csatár mellé egy középpályás zárkózik fel, sokszor két védővel a nyakamon kell meglódulnom. Bárki bármit mond, nem könnyű szakma ez.”

A legeredményesebb 11 játékos között – az előző évek tendenciáival ellentétben – a percenkénti átlagot számítva ezúttal két kakukktojás is található: az élmezőnybe lőtte magát egy középpályás (Németh Norbert) és egy védő (Zahorecz Krisztián) is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, előkelő helyük részben a büntetők végrehajtásával is magyarázható, hiszen a Vasas labdarúgója és a Kaposvár hátvédje több tizenegyest is értékesített – Zahorecz Krisztián például hét kísérletéből ötöt lőtt be.

Bízzunk benne, a hosszú téli szünetet követően a tavasszal újra lesz olyan játékos, aki száz perc alá tornázza a mutatóját…