Szeged: ez nehéz volt

A szegedieket elkísérték a rangadóra a sérült játékosok is, sőt Puljezevics Nenad neve még a jegyzőkönyvbe is bekerült, holott ugyanúgy nem számíthatott Vladan Matics edző a kapusra, mint Julian Stamatéra, Petar Nenadicsra, Daniel Andjelkovicsra és Laluska Balázsra. A Dunaferrből a védelem egyik oszlopa, Rosta Miklós (gerincműtét), valamint Bakos Dávid (vállműtét) hiányzott, illetve nem szerepelhetett Marko Bagaric, aki volt csapata, a Veszprém tagjaként már játszott ebben a fordulóban egy előrehozott mérkőzésen.

Lendületesen, hatalmas önbizalommal kezdett a Dunaferr, amelyben a jobbkezes Grebenár Gábor és Bajusz Sándor egymás között váltogatta az átlövőposztokat. Zubai Gábor remekül összefogta a hazai támadásokat, Törő Szabolcs pedig igyekezett lerohanásokból betalálni a továbbra is jó formában védő Dragan Marjanac kapujába. A szerb kapus jól helyettesítette Puljezevicset, akire Hajdu János szövetségi kapitány is csak a januári vb-n számíthat legközelebb.

A szegedieknél Vladimir Oszmajics és Herbert Gábor állt a védelem tengelyében, támadásban pedig főleg Adrian Petrea és Krivokapics Milorad veszélyeztette gyakran Mikler Roland kapuját. A válogatott kapus bravúrjai is kellettek ahhoz, hogy a Dunaferr gyorsan kontrázhasson, és többször vezetéshez jusson. Krivokapics góljaira a második félidő közepéig rendre válaszoltak a több taktikai variációt alkalmazó hazaiak, ám 17–23 után úgy látszott, nem tud csodát tenni a küzdőszelleméért maradéktalanul dicsérhető Dunaferr. A végjáték mégis rácáfolt a hitetlenekre: a Szeged figyelmetlenségeit és elemi hibáit kihasználva szinte pillanatok alatt egyenlített a Dunaferr. A vendégeknek azonban még maradt négy másodpercük az utolsó támadásra, és a gyors középkezdés után Adrian Petrea elszánta magát, bátran ellőtte a labdát, és 13 méterről óriási szerencsével betalált. Ezzel a góllal nyert a Szeged.