Voltak bírók. Olyanok, akik kvalifikáltak egy élvonalbeli Acsoportos, jelen pillanatban rangadónak számító, s éppen ezért várhatóan forró légkörű összecsapás levezetésére. Ennek a ténynek normális esetben nem lenne hírértéke, ám a magyar kosárlabdasport helyzete mostanában mindennek nevezhető, csak normálisnak nem.
A játékvezetők tették, ami a dolguk, más kérdés, hogy látszott rajtuk az „idény eleji forma”. Így idény közepén akadt olyan pillanat, amikor az egyik bíró megadott egy kosarat, társa pedig ugyanabban a pillanatban visszavonta. A játékosok eleinte kedélyesen nevetgéltek az ítéleteken, egymásnak sugdosták, mi a véleményük a bíráskodásról. Gulyás Róbert és Wilbert Dies cinkosan összenevettek, Charles Gosa pedig egy alkalommal meg is paskolta Farkas Gábor játékvezető nadrágját. Elvégre ők egy család…
Amikor azonban forrósodott a hangulat, már senki sem nevetgélt, és nem paskolta a másikat. A meccsen a vendégek az elejétől kezdve vezettek, a hazaiak fel-felzárkóztak. Éppen egy ilyen „utolérési ciklus” kellős közepén, a harmadik negyed végén Meszlényi Róbert technikait kapott, a nézők pedig kórusban érdeklődtek, vajon a bírók a sztrájk alatti szünetet miért nem a szabálykönyv tanulmányozásával töltötték. Aztán kérdeztek, majd kijelentettek egyebeket is, ám azokat már korántsem irodalmi stílusban.
A sÖrdögök játékosai egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, azonban a védekezéssel hadilábon álltak, ráadásul hiányoztak David Brooks pontjai, és P. J. Couisnard is csak akkor lendült bele, amikor már a veszett fejsze nyele után futottak a fehér mezesek. A vendégek figyelme nem lankadt, és a kulcspillanatokban jobban koncentráltak, rutinosabb játékosaik tudatosan őrizték meg az Atom előnyét a lefújásig.