A fegyelem a legfontosabb

Nem sokat változott az évek során…Nem sokat változott az évek során…

Értem a célzást, tényleg nem lettem nyugodtabb – mondta az 60 éves Werner Lorant. – Kívülről is úgy tűnt, hogy ideges vagyok?

Miért, nem jól láttuk?

Csak együtt éltem a játékkal. A Honvéd ellen sok fiatal kapott játéklehetőséget, szurkoltam nekik, hogy bejöjjenek a megoldásaik, hogy önbizalmat szerezzenek. Persze igaza van, ezúttal sem tudtam viszszafogni magam, hiszen úgy éreztem, egy-egy bekiabálásommal segítenem kell őket. Arra régen rájöttem, számomra mindegy, hogy felkészülési, jótékonysági vagy tétmérkőzés van soron, képtelen vagyok egy helyben végigülni egy meccset.

Jól láttam, hogy a kezdőrúgást követően odaszólt valamit Lengyel Krisztiánnak?

Egyszerűen csak jobbulást kívántam neki. Szörnyű, hogy egy ilyen fiatal srác így megsérült. Figyeltem, ahogy a kezdőrúgáshoz odaballag, bevallom, összeszorult a szívem. Remek volt a kezdeményezés és a szervezés is, a szurkolók is kitettek magukért, jó volt látni, ahogy együtt tapsolnak és énekelnek, kiálltak a közös cél mellett.

Ön mit érzékelt a Slovan elleni meccsen a lelátón történtekből?

Túl sokat ahhoz, hogy hamar túltegyem magam az eseményeken. Sokfelé dolgoztam már pályafutásom során – Németországon kívül edzősködtem többek között Törökországban, Cipruson, Kínában, Dél-Koreában, Iránban –, de ilyet még sehol sem tapasztaltam. Olyat természetesen már láttam, hogy a szurkolók bedobáltak valamit a pályára, vagy megengedhetetlenül viselkedtek a szektorukban, de olyankor a rendőrök fogták és kivezették őket a stadionból. Ráadásul azért is érthetetlen számomra ez az egész, mert a klub egy hónappal a találkozó előtt egyeztetett a rendőrséggel, hogy problémamentes legyen a lebonyolítás. Erre tessék…

Hallott arról, hogy politikai háttere is lehetett a rendőri megtorlásnak?

Hallottam róla, de ilyen egyszerűen nincsen. Egy ilyen megtorlás egyszerűen elképzelhetetlen számomra, a rendőrségnek védenie és nem támadnia kell az embereket. Az én felfogásomban a futball lényege a játék kell legyen. Szerencsére azóta semmilyen incidens nem érte a csapatomat és szurkolóinkat sem.

Kilenc évig edzette az 1860 Münchent, reflektorfényben volt, a világ megismerte a nevét. Nem hiányzik az európai élfutball?

Nincs bennem hiányérzet. Jó helyen vagyok most, mert Dunaszerdahelyen imádják a labdarúgást, a klub vezetői mindent megtesznek a háttérben, a szurkolók pedig egyenesen fantasztikusak. Minden hazai meccsünkön telt ház van. Úgyhogy egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.

Önt kemény edzőnek tartják, akinek a fegyelem a legfontosabb. Megszokták már a módszereit a szlovákiai játékosok?

Sok választásuk nem volt. Ha együtt akarnak velem dolgozni, be kell látniuk: fegyelem nélkül nincs jó eredmény. Nagy terveim vannak a DAC-nál. Jelenleg az ötödik helyen állunk a bajnokságban, de a kemény téli felkészülést követően mindenképpen szeretném, ha a csapat a dobogón végezne. Minden játékosnak vázoltam, mit várok el tőle, és aki nem felel meg ennek, attól egyszerűen elbúcsúzunk.

Szili Attila neve mond önnek valamit?

Várjon csak, gondolkodom…

Magyar játékos, aki az ön edzősködése idején az 1860 játékosa volt.

Remélem, nem haragszik, de így sem ugrik be. Mentségemre szóljon, annyi játékosom volt már az évek alatt, hogy talán egy autista sem tudná valamennyiük nevét megjegyezni. A DAC-nál például a szlovák játékosok mellett van magyar, horvát, cseh, kameruni, francia, német labdarúgó is. Érdemes lenne megnéznie a taktikai értekezletet. Miután németül elmondom az elképzeléseimet, segítőim lefordítják az elhangzottakat magyarra, szlovákra, angolra és franciára.

Igaz, hogy a dédnagyapja magyar volt?

Igen, de édesapám már egyáltalán nem beszélte a nyelvet, így nem volt kitől megtanulnom magyarul. Persze ki tudja, lehet, hogy Dunaszerdahelyen ragad rám valami…