Már megszokhatta, ha túlfeszítik a húrt

Amióta a Kaposvár 2004 nyarán feljutott az NB I-be, mindegyik bajnokságban előre tudott lépni. Az újoncként elért 13., a 2006ban és 2007-ben kiharcolt hetedik helyezés, valamint a legutóbbi hatodik hely azért is rendkívül értékes, mert a klub az egyik legkisebb költségvetésből gazdálkodik az első osztályban, ráadásul piacképes labdarúgóit rendre kénytelen áruba bocsátani. Így történt ez a nyáron is: Milinte Árpád, Pintér Attila, Leandro da Silva, Maróti Béla, Oláh Lóránt és André Alves egyaránt távozott, és mert a helyükre jobbára a második vonalból érkeztek futballisták, sokakban felvetődött: ez a csapat kiesik az NB I-ből. Az ősz azonban sokadszor bizonyította, a Kaposvárt nem szabad temetni.

Tart az ünneplés?

Milyen ünneplésről beszél? – hökkent meg Prukner László vezetőedző. – Építkezünk, próbálkozunk, voltak a csapatnak jobb és gyengébb periódusai, a hetedik helyen állunk, azonban ez nem jogosít fel bennünket az ünneplésre. A visszafogottság oka továbbá az is, hogy a mutatott játék alapján három pontunk bizonyosan „beragadt”...

A Kaposvár ettől függetlenül a középmezőny elején áll, ráadásul már a bajnokság felénél különösebb kockázat nélkül kijelenthető: nem lesznek kiesési gondjai.

Azért láttam már olyat a közelmúltban, hogy valaki hetedikként fordult, a végén mégis az NB II-ben találta magát... Persze ez a veszély talán nem fenyeget bennünket, ráadásul amikor elégedetlenkedem, egyben a csapatot is dicsérem. Fejlődtünk, ez nem vitás, ugyanakkor a megszerzett huszonegy pontnál is többet gyűjthettünk volna.

Akkor sem látta sötéten a jövőt, amikor a bajnok MTK legyőzését követően öt meccsen csak két pontot szereztek?

Azt már a rajt előtt is elmondtam, mivel új embereket kell beépíteni a csapatba, rapszodikus lesz a teljesítményünk. Igazam lett, nem tudtunk egyenletesen, jó szinten futballozni. Jó érzés, hogy a záró forduló előtt a Kecskemét, a REAC és a Vasas ellen is négy gólt szerezve gyűjtöttük be a három pontot. Az viszont bosszant, hogy labdarúgóink ekkor befejezettnek tekintették az őszt, és lélekben nem voltak ott a Honvéd elleni idényzárón. Persze, hogy vereség lett a vége...

Anyagi gondjai vannak a klubnak: nem tart attól, hogy a legjobb futballistáikat megint értékesíteniük kell?

Kaposvár sokat áldoz a sportra, azon belül a futballra, ám ez nem elég a stabil működéshez. Annak ellenére, hogy edzőségem ideje alatt százmilliós nagyságrendű összeget kaptunk a tőlünk eligazoló játékosokért. A további működés érdekében piacra kell dobnunk több futballistát, és bár már nagyjából megszoktam ezt az állapotot, mégsem tudom, meddig lehet feszíteni a húrt.

Lesz olyan pillanat, amikor egy karosszékben elégedetten dől majd hátra?

Sokat segítene rajtunk, ha találnánk egy szponzort, aki megnyugtatóan rendezné anyagi helyzetünket. Addig viszont az a legnagyobb dicséret számomra, amikor azt hallom egy-egy meccs utáni összefoglalóban: a Kaposvár évek óta együtt játszó csapat. Pedig csak ebben az esztendőben nyolc biztos kezdőjátékos távozott tőlünk...