A kupában már kiválóak

A sokadik látogatás alkalmával is nehéz betelni a Makovecz Imre tervezte Bitskey uszoda lélegzetelállító tetőszerkezetével, amelyet jelenleg két zászló díszít, amerikai mintára a klub történetének legnagyobb sikereire emlékeztet. Mindkét egri arany a Magyar Kupához köthető, először 1971-ben a Magyar Népköztársasági Kupaelsőséget gyűjtötték be, majd tavaly újabb kupagyőzelmet szereztek a hevesiek, hamarosan pedig felkerülhet a vasárnapi siker emlékét őrző zászló is. Az utóbbi két kupaaranyat már Gerendás György vezérletével nyerte meg az Eger, a korábbit éppen abban az uszodában (a Szőnyi úton), ahonnan a Brendon-BVSC játékosainak jelentős része – edzőjükkel egyetemben – 2004 nyarán a hevesi megyeszékhelyre költözött, ezzel kezdetét vette az Eger legújabb kori sikertörténete.

Talán nem túlzás ezt sikertörténetnek nevezni, mivel az együttes a kupában mind az öt kiírásban érmet szerzett (négyszer döntőzött), a bajnokságban pedig háromszor állhatott fel a (képzeletbeli) dobogóra. Gerendás György 2004 nyarán nyolc játékosával érkezett meg Egerbe, hogy a nyüzsgő Budapest után egy nyugodt városban folytassa a munkát. A nyolcak közül csak Decker Ádám és Nyéki Balázs volt folyamatosan a klub pólósa, míg Szécsi Zoltán kisebb megszakításokkal tartozott/tartozik az egriek kötelékébe.

„Minden tekintetben más volt Egerben dolgozni, a legrosszabb meccsünkön például ötször anynyi néző volt, mint a BVSC-vel a legjobb mérkőzéseinken” – mutatott rá Gerendás György az egyik lényeges különbségre. Noha a kupadöntőn nem volt telt ház, az érdeklődés azóta sem lanyhult, a sereghajtó BVSC elleni találkozóra például ötszázan látogattak ki, ráadásul a magas nézőszám azt is bizonyította, a megyeszékhelyen villámgyorsan elfogadták a régi-új csapatot, mostanra pedig már szinte teljesen megszűntek a Szőnyi utat emlegető felhangok, a kék-sárgák egyértelműen Egerhez tartoznak.

Ehhez az is szükségeltetett, hogy az első – a játékosállomány erősségéhez képest –, balul sikerült idény után megszűnt a kétlakiság, a Szőnyi úti edzések, a szakvezetőség és a játékosok is a városba költöztek. A biztos háttér és a tudatos építkezés eredménye lett az elmúlt két év kupagyőzelme. Érdekesség, a kupában többnyire nem az aktuális bajnok győzedelmeskedik, hanem a feltörekvő csapatok szerzik meg az aranyérmet. A Honvéd hatos bajnoki aranysorozata alatt a Vasas négy kupát nyert, míg a piros-kékek uralkodása idején már a második egri kupagyőzelmet könyvelhetjük el.

„A kupát a bajnokságnál valamivel könnyebb megnyerni, mi még feltörekvő csapat vagyunk, szeretnénk a Vasas útját járni” – beszélt a célokról Gerendás.

Az Eger tehát évről évre javul, a vezetőség tudatosan építi – többek között a saját utánpótlásra, noha az idén az országos trenddel ellentétben csökkent a pólózni vágyó gyerekek száma – a csapatot, ám a legnagyobb lépést még nem sikerült megtenniük, a bajnoki cím egyelőre hiányzik a dicsőséglistáról.

„Egy jó csapatnak úgy kell kinéznie, mint egy hegynek – mondta a vezetőedző. – A tetején vannak a csúcsjátékosok, az egyik oldalon azok, akik mennek felfelé, míg a másikon a lefelé tartók. Kell a fiatalok lendülete, ahogy szükség van a topjátékosokra és az idősebbek higgadtságára. Ha bármelyik elem hiányzik a háromból, már nem jó a csapat.”

A kék-sárgák keretét elnézve, mindhárom kategóriába tudunk sorolni játékosokat, azonban erősebbnek tűnik a Vasas. A kupasikerhez hasonló győzelmekből lehet erőt meríteni, a bajnoki aranyhoz viszont legalább tartósan olyan összeszedett, jó játék szükséges, mint amilyent a kupadöntőben láttunk az egriektől – akkor lehet esélyük arra, hogy rácáfoljanak az őket a második helyre várókra.