Egy lépcsőfok vissza

Jól érzi magát itthon?Jól érzi magát itthon?

Legalábbis megpróbálom – felelte Rabóczki Balázs. – Mi tagadás, újra meg kellett szoknom a légkört, a magyar bajnokság hangulatát, és hazudnék, ha azt mondanám, felhőtlenül boldog vagyok itthon…

Talán megbánta, hogy hazajött?

Azt azért nem. Úgy voltam vele, ahhoz, hogy újra sikereket érjek el, néha egy-két lépcsőfokot vissza kell lépni.

Hogy aztán újra dobbanthasson?

Hosszú távú terveim között talán ez is szerepel. Nem vagyok még öreg, harmincéves múltam, ha eljön az ideje, bőven belefér még néhány légiósév.

Csalódottnak tűnik.

Talán azért, mert tisztában vagyok vele: a rutinom és a tudásom alapján tényleg simán megállnám a helyem a magyarnál jóval nívósabb bajnokságban is. Rossz nap mint nap ezzel az érzéssel felkelni. Felemásak az érzéseim, annak idején nem azért mentem külföldre, hogy a legjobb kapuskorban hazaköltözzem.

Feltétlenül meg kell kérdeznem: akkor miért jött haza a nyáron?

Voltam magammal szemben annyira önkritikus, hogy tudjam, holland középcsapat kispadjáról nehéz előrelépni...

Nem csak a Honvéd gyenge szereplése miatt keserű ennyire?

Tény, hogy hatalmas csalódás volt ez az ősz számunkra. Kiegyensúlyozatlanok voltunk, rengeteg pontot szórtunk el, könnyedén megnyerhető mecscseket buktunk el, sokszor olyan hibákat követtünk el, amelyeket egyszerűen nem szabad. A tavasszal száznyolcvan fokos fordulatra lesz szükségünk ahhoz, hogy kozmetikázzunk a mostani gyenge szereplésen.

Csak kozmetikázásról lehet szó? A dobogó már elúszott?

Véleményem szerint el. Elkezdhetnék most okosakat mondani, hosszasan ecsetelni, hogy a tavasszal megtáltosodunk, megnyerjük az összes meccsünket, és odaérünk a dobogóra, de ez nem az én stílusom. Mindig reálisan szeretem nézni a történteket, márpedig be kell látni: ha a tavasszal sorra megnyerjük a meccseket, akkor is csupán a középmezőny eleje lehet a célunk.

Voltak hullámvölgyek bőven ezen az őszön, előfordult, hogy három egymást követő bajnokin is kikapott a csapat. Ilyenkor nem állt fel az öltözőben, nem üvöltött a társaival úgy, ahogy a pályán szokta?

Hogy jönnék én ehhez? Semmi jogom sincs az ilyesmire. Amúgy sem szeretem a konfliktusokat, eszem ágában sem lett volna összerúgni bárkivel is a port. Tudom, közhelyként hangzik, de nálam ez tényleg így működik: én nem beszéddel, hanem az edzésmunkámmal és a meccseken nyújtott teljesítménnyel akarok példát mutatni.

Hogyan dolgozza fel a kudarcokat?

Csendben, magamban. Nem ordítozom, nem vágom a cipőmet az öltözőszekrényhez, inkább elvonulok a világ szeme elől.

Az ősszel tíz mérkőzést védett végig, egyszer lecserélték, átlagban ötvenkét percenként kapott gólt. Sok ez?

Ha csak a szimpla adatot nézem, igen. Nem lehetek elégedett ezzel az átlaggal, mégsem hibáztathatom magamat.

Egy gól sem szárad az ön lelkén?

Egyetlen hibámra sem emlékszem az ősszel. Éppen a napokban pergettem végig a bajnoki meccseket az emlékezetemben, és egyetlen olyan eset sem ugrott be, amikor kicsúszott volna a kezem közül a labda, vagy elnéztem volna a lövést. Persze nem azt mondom, hogy jobb helyezkedéssel, bravúrral nem menthettem volna meg a csapatot egy-két góltól, de azt gondolom, nem rajtam múlt, az ősszel jó átlagteljesítményt nyújtottam. Pölöskei Gábor és George F. Hemingway is elégedett volt a produkciómmal, a tulajdonos többször is elmondta: nem bánta meg, hogy igazoltak a nyáron. Jólestek a szavai.

A nyáron említette, hogy szeretne még válogatott lenni. Lát erre most reális esélyt?

Semmit.

Ennyire pesszimista?

Nem. Egyszerűen csak felfogtam, hogy jelen pillanatban semmi esélyem a válogatott közelébe kerülni. De tudja, mit, nem gond, ez úgyis csak dacossá tesz, arra sarkall, hogy a tavasszal még jobb teljesítményt nyújtsak a Honvédban. A klubomban az ősszel megtettem a magamét, arról már nem én tehetek, hogy a válogatottnál a kapusposzton most nem a teljesítmény számít, talán más érdekek döntenek.

Úgy érti, hogy ön jobb kapus, mint Babos Gábor vagy éppen Fülöp Márton?

Babos Gábor teljesítményét elismerem. Ő rutinos kapus, Hollandiában elismert játékos, szép karriert futott be, megkérdőjelezhetetlen a helye a válogatott kezdőcsapatában. Másról hadd ne mondjak semmit…