A kedd rosszabbul kezdődött, mint a vasárnap. Az előző hét utolsó napján majd hét perc alatt jutott el kétgólos előnyig a Klagenfurt, tegnap elég volt alig kettő is, ami előrevetítette, hogy az otthon eddig egyetlen vereséget szenvedő Klagenfurt söpri be a két pontot, nem az Alba Volán. Így is lett.
Pedig még a Ted Sator, Énekes Lajos edződuót is olyannyira elragadtatta, hogy a néhány napja beugró ifi, Becze Zoltán kivédte a bajnokság leggólerősebb csapata támadóinak a szemét is, hogy a visszavágóra is őt küldték a kapu elé, hátha a látványtól elbizonytalanodnak az egyébként biztos kezű ellenfelek. Merthogy a KAC uralja az egyéni pontlista elejét, igaz ugyan, hogy legjobbjuk, Jeffrey Tory csak a hatodik, de ő bekk, ráadásul a tizediktől a 14. helyig csakis a Klagenfurt első és második sorának tagjai találhatók. Arról nem is beszélve, hogy a csapat lenyűgöző gólkülönbsége révén a +/– táblázat is vörösben úszik, az első tizenegyben négyen vannak.
Ennek tükrében nem meglepő, hogy Palkovics Krisztián szépítése után újra hamar kétgólos lett a fór: ugyanúgy haladt az este, mint vasárnap, ezúttal is jött a magyar kapuscsere, most Becze ment le, és Hetényi Zoltán jött be. A különbséget pedig megszilárdította a bírók által a mieinknek zsinórban kiutalt négy kiállítás. Később sem lett kevesebb a büntetés, de legalább kicsit egyenlőbben osztogatták őket, más kérdés, hogy a Volán emberelőnyös játéka megint nem működött. Mi több, amikor Christoph Harand kettő plusz tíz percre leült a büntetőpadra a harmadik etap elején, még a drusza, Christoph Brandner előtt adódott gólhelyzet, amit ugyan nem használt ki, de számunkra bosszantó volt. Utána meg Kovács Csaba mehetett a ketrecbe, a KAC pedig ebből az emberelőnyből beverte a negyediket is – később még egyet –, tudatosítva mindenkiben, hogy Karintia fővárosában maradnak a pontok.
Nem örülünk neki, de a fehérváriaknak inkább az Innsbruck-erősségű csapatok ellen kell begyűjteniük a legjobb nyolcba kerüléshez szükséges pontokat, márpedig pénteken a TWK jön Magyarországra.