Méltatlan ez a befejezés

Amikor az elmúlt hetekben szó ba került a Győri ETO őszi szereplése, rengetegen érveltek úgy, hogy a 13. hely következménye edzőváltás kell, hogy legyen, igaz, legalább ennyien állították, a csapat Egervári Sándor irányításával is magára talál. Előbbiek azt mondták, az előző bajnokság bronzérmesétől elfogadhatatlan, hogy csak a biztos kiesőként elkönyvelt REAC és Siófok, valamint a Paks együttesét előzze meg 15 forduló után, utóbbiak viszont azzal jöttek elő, hogy a várakozás alatti szereplés elsősorban a rengeteg sérülésnek, a rossz helyzetkihasználásnak tudható be. A klub tulajdonosa, Tarsoly Csaba végül a váltás mellett döntött, így sohasem tudhatjuk meg, hogy Egervári Sándor kihúzta volna-e a gödörből az ETO-t.

Mi a véleménye az azonnali hatályú felmondásról szóló kommünikéről, amelyet a klub csütörtök délután jelentetett meg?

Sajnálom, hogy idő előtt jelent meg az ETO honlapján a nyilatkozat – felelte a csütörtökön menesztett Egervári Sándor. – Biztos vagyok abban, hogy ha szakemberek minősítik a beszámolómat, más döntés születik. Elhamarkodottnak tartom az azonnali hatállyal való menesztést, hiszen a csapatnak van jövőképe, a játékosok motiváltak, a munkamorál jó, és hitelesek vagyunk egymás számára az öltözőben.

Azért azt nem állíthatja, hogy az őszi szereplés után nem volt benne a levegőben az edzőváltás lehetősége...

A tizenharmadik hely valamennyiünk számára lehangoló, azonban a negyedik helytől mindössze hat pontra vagyunk, így a tavalyihoz hasonló, sérülésmentes felkészülés után utolérhető a mezőny. A Magyar Kupában ott vagyunk a nyolc között, ahol az NB II-es Kazincbarcika lesz az ellenfél, vagyis itt jó esély kínálkozik kijutni a nemzetközi porondra. A Ligakupában vezetjük a csoportunkat, ami azt mutatja, a fiatalokra bátran lehet számítani a jövőben. Mindezt figyelembe véve a rossz bajnoki szereplés ellenére az öltözőben bizakodással tekintettünk a tavasz elé.

Úgy tudjuk, az előző bajnokság harmadik helyezése után jövőre is dobogón kellene végeznie az ETO-nak.

A cél: kijutni a nemzetközi porondra.

A klub tulajdonosa nem fogadta el a szakmai beszámolóját. Miről írt benne?

Több mint harmincoldalas jelentést készítettem, és szóban kiegészítettem. Igazából egy oldalt tartottam fontosnak, és emeltem ki: amelyen az elmúlt fél év eredménytelen szereplésének okait fogalmaztam meg. A nyolc pontban összefoglalt okok közül néhányat nem olyan rég a Nemzeti Sport is kiemelt, azonban tagadhatatlan, a rossz szereplésben közrejátszott egy-két fontos, a médiában nem megjeleníthető szempont is.

Mire gondol?

Mondom, a médiában ezekről nem beszélünk, sem én, sem más.

Úgy értesültünk, hogy szeptember óta alig kapnak pénzt a játékosok és a szakmai stáb tagjai. Erről van szó?

Nehezet kérdez. Kérem, fogadja el, hogy most erre semmit se mondjak…

Miként tekint vissza arra a másfél esztendőre, amelyet Győrben a csapat élén töltött el?

Ez a procedúra, az utolsó hónap méltatlan volt az előző másfél évhez. Az elmúlt idényben az utóbbi húsz év legsikeresebb szereplését produkáltuk, jó viszszaemlékezni a sikeres csapatépítésre, arra, hogy bronzérmesek lettünk, és az UEFA-kupában szerepelhettünk. Az a legfurcsább, hogy október közepén még többéves szerződéshosszabbításról tárgyaltam a tulajdonossal...

Hírlik, nem mindegyik játékossal találta meg a közös hangot. Mi igaz ebből?

Az öltözőben sokan vagyunk, de csak tizenegy labdarúgó játszhat. Nem vagyok biztos abban, hogy mindenki örült egyegy döntésemnek, de a hitelesség nagyon fontos egy edző számára, és ezt esetemben senki sem vonta kétségbe.

Nem kevesen állítják, az ETO-nak a játékoskerete alapján a bajnoki címért kellene játszania...

A klub nagyszerű utánpótlással büszkélkedik, felkészült fiatalok érkezhetnek az első csapat keretébe, magam is azt gondolom, a Győr hosszú távon meghatározó klubja lehet az élvonalnak. Sajnálom, hogy ennek már nem lehetek részese.

Van már elképzelése, hogy mit csinál a jövőben? Egy héttel ezelőtt utasítottam vissza egy nagyon kedvező kuvaiti ajánlatot, mégpedig azért, mert élő szerződésem volt Győrben. Számomra ugyanis természetes, hogy nem hagyom cserben a csapatot.

Mi járt a fejében, amikor bement a győri öltözőbe, hogy elköszönjön?

Győrben minden szempontból jól éreztem magam, és ez még akkor is igaz, ha az ősz több váratlan vereséget hozott.

Nagyszerű közösség tagja lehettem, hiszek abban, hogy kollégámmal, Kenyeres Imrével nyomot hagytunk magunk mögött. Ez a méltatlan befejezés csak egy pici szelete a csodálatos másfél évnek. Ne gondolja, hogy rossz érzéssel mentem be az öltözőbe, hiszen tiszta szemű, hiteles emberektől köszönhettem el. Biztos vagyok abban, hogy a tavasszal is megnézem majd a csapatot, a csapatomat. Többször is a helyszínen drukkolok majd az ETOnak, de abban is biztos vagyok, hogy ha mondjuk húsz év múlva találkozom ezekkel a labdarúgókkal, akkor is jó érzéssel beszélgetünk egymással.