„Visszatér a szép futball” – hirdeti címlapján a csütörtöki Marca, és bár a másik nagy madridi sportlap, az As a két gólt szerző Raúlt ünnepli első oldalán, kommentárjában a konkurenciához hasonlóan nem felejti el megjegyezni: Juande Ramosnak kinevezése után „nem sok ideje volt nézegetni magát a tükörben”, de amit két nap alatt tett-vett, előnyére vált a sérülések következményeit nyögő, lelki bajokkal küszködő csapatnak.
Az elemzők üdvözölték Arjen Robben jobb oldalon szerepeltetését és Marcelo látványos „beemelését” a bal oldali támadásvezetésbe a második félidőben, s egyáltalán a szélek korábbinál intenzívebb és hatékonyabb használatát – továbbá biztatónak ítélték Christoph Metzelder balhátvédként nyújtott teljesítményét. Az újságíróknak feltűnt az is, hogy amíg a hét elején menesztett Bernd Schuster az utolsó időkben már reklamálni sem nagyon állt fel a kispadról, Ramos végig „talpon volt”, mutogatott, és szakadatlanul osztotta tanácsait a pályán lévőknek.
„Láttam biztató jeleket, és különösen annak örülök, hogy nem kaptunk gólt – emelte ki az edző az eddig törékeny védelem viszonylagos szilárdságát. – Példaértékű volt a játékosok hozzáállása, látszott, kedvében akarnak járni a közönségnek. A fiúk éppúgy égnek a vágytól, hogy helyrehozzák a dolgokat, mint a szurkolók vagy a vezetők. Szerintem csak rajtuk múlik, gyorsan kilábalnak-e a hullámvölgyből. Lélektanilag mindenesetre nagyon fontos ez a győzelem.”
A sajtóbeli dicséretek mögé természetesen illik odagondolni egyfajta sajátos „igazságszolgáltatást” is. Spanyolországban nehezen emésztették meg, ami a Sevillával két UEFA-kupát nyerő Ramosszal a Tottenhamnél történt az elmúlt egy esztendőben – ha úgy tetszik, a barátságos fogadtatás kijárt a hazatérő, sebeit nyalogató honfitársnak. A csúcsformától messze lévő Zenit ideális partner volt a sikeredző „üdvözléséhez”, de mindenki tudja: a következő ellenfél, a Barcelona nem lesz az.
Az idény vége messze van, addig még bármi megtörténhet – vallják a madridi vezetők, de ők is tudják, a szombati bajnoki szuperrangadón emberfeletti teljesítmény szükségeltetik ahhoz, hogy a „bármi” helyébe ne kelljen máris behelyettesíteni a kevésbé ígéretes „valami”-t.