Fárasztó lett a futás

Sok mindent hallani mostanában, mégsem tart tőle, hogy túlzottan meggyengül a Loki.

A teljes balszárny távozna (Takács Zoltán és Leandro nem titkoltan külföldön szeretné folytatni pályafutását), a pénzügyi válság Debrecenben is érződik, ám Dombi Tibor szerint nincs ok aggodalomra: változások korábban is voltak, a vezetők mégis mindig odafigyeltek arra, hogy az egyensúly megmaradjon. Egy lépést például máris megtettek annak érdekében, hogy a keretet együtt tartsák: Dombi Tiborral szóban megegyeztek az elöljárók, a szélső még egy évig biztosan folytatja pályafutását.

„Szóban megállapodtunk, de ez Debrecenben olyan, mintha már aláírtuk volna a szerződést – mondta a játékos. – Decemberben lejárt a szerződésem, leültünk a vezetőkkel beszélgetni, marasztaltak, és végül megegyeztünk, így egy évig még biztosan folytatom.”

A januári felkészülést mégis depressziósan kezdi Dombi Tibor, hiszen az öltözőben a mellette lévő szék üresen marad. Amióta az eszét tudja, Sándor Tamás mellett ült, a visszavonuló barát nélkül pedig biztosan mások lesznek a hétköznapok.

„Sándor Tamás visszavonulásával meghatározó alakját vesztette el a Loki, sakknyelven fogalmazva, levették a vezért a tábláról – fogalmazott DombiTibor. – Sok helyről hallom, miért

siránkozunk, Tamás az utóbbi időben már nem is játszott. Aki ilyet mond, az nem ért a labdarúgáshoz, nem tudja, hogy a csapatsportokban bizonyos játékosok már a puszta jelenlétükkel is rengeteget segíthetnek a csapatnak. Tamás ilyen volt, rá mindenki hallgatott, mindenki tudta, ha ő valamit mond, annak jelentősége van. Nekem pedig azért is lesz furcsa a hiánya, mert csaknem húsz évig ültünk egymás mellett az öltözőben, nehéz lesz szembesülni vele, hogy januárban már nem lesz ott a felkészülésen, hiányzik majd az edzésekről, az edzőtáborokból, az ebédekről...”

Sándor Tamás visszavonulása óta szinte minden sarkon megkérdezik a szélsőt: vajon ő meddig folytatja?

A szóbeli megállapodás alapján egy évig biztosan, ám hogy azután mi lesz, még Dombi Tibor sem tudja. A játékos elismeri: ő is érzi, hogy megöregedett.

„Én sem leszek már fiatalabb – mondta a játékos. – A minap elmentem a Nagyerdőbe futni, van egy megszokott köröm, és miután hazaértem, csalódottan huppantam le a fotelbe. Nagyon nem esett jól a futás. Ilyen még sosem fordult elő velem. Azon kevés játékosok közé tartozom, akik szeretnek futni. Az indulógyorsaságommal nincs is gond, de a sebesség bizony már hiányzik...”

Dombi Tibor egy évet ettől függetlenül még biztosan a pályán tölt, ám hogy a társak közül hányan távoznak, egyelőre nem tudni. A keret jelentősen gyengülhet: Sándor Tamás és Szatmári Csaba abbahagyta a futballt, Csernyánszki Norbert Paksra igazolt, a már említett Takács Zoltánon és Leandrón kívül Czvitkovics Péter is nyugatra menne. Ráadásul a hírek szerint a fizetéseket Debrecenben is jelentősen csökkenti a vezetőség, ezt Dombi Tibor sem tagadta.

„Nem örültem neki, de tudomásul vettem, hogy gazdasági válság van, és én is idősebb lettem – mondta a játékos.

Nem vártam csodát, gondoltam, hogy a fizetésemből lecsippentenek. Összegről nem szeretnék beszélni, de annyit elárulhatok: jelentősen visszavettek a pénzemből, megérzem majd a változást. De mivel Magyarországon futballozunk, megtanultam, bizony jelentős különbség van aközött, hogy mennyit lehet keresni, és valójában mekkora összeg érkezik a számládra. Debrecenben viszszavettek a bérekből, de legalább biztosan fizetnek.”