A kapitánykodást már elfelejthetik!

Megkomolyodott?Megkomolyodott?

Kibújni nem tudok a bőrömből, és nem is akarok – mondta Véber György. – Mindig is bohém voltam, de ha arra kíváncsi, hogy edzőként tisztelnek-e a játékosaim, akkor a válaszom egyértelműen igen. Bárhol is dolgoztam eddig, soha senkit nem kellett fegyelmeznem, s erre büszke vagyok. Az sem titok persze, hogy mindenhol igyekeztem jó viszonyt kialakítani a futballistákkal, akik ezzel nem éltek vissza. Úgy vagyok vele, a jó hangulat csak segít az eredményes munkában.

Pápán nemcsak jó hangulatra, hanem jó adag szerencsére is szüksége lesz ahhoz, hogy megvalósítsa Bíró Péter klubtulajdonos évek óta dédelgetett álmát, azaz a visszajutást az NB I -be. Az NB II Nyugati csoportjában a Pécsi MFC-vel szembeni tíz pont hátrányt nem lesz könnyű ledolgozni.

Tisztában vagyok ezzel.

Ezért készítettünk A- és B tervet. Az első természetesen azt tartalmazza, hogy jussunk fel. A városra és a klub ra rendkívül sok pénzt áldozó Bíró Péter is megérdemelné, hogy a Pápa újra a legjobb magyar csapatok között szerepeljen. Igaza van, a tíz pont valóban sok, és mi hiába nyernénk sorozatban, ha a riválisaink nem botlanak. A sorsunk immár nem a mi kezünkben van, de amíg matematikai esélyt látunk a feljutásra, küzdenünk kell érte. A B-terv pedig úgy szól, hogy tavasszal alakuljon ki olyan jó szellemiségű, ütőképes gárda, amely jövőre valóban kiharcolja az NB I-es tagságot.

Mit gondol, miért nem sikerült elődeinek, Kiprich Józsefnek, Urbán Flóriánnak feljutásra érett csapatot összekovácsolniuk?

Hát erre most mit mondjak? Kiprich József és Urbán Flórián is bizonyította, hogy ért a szakmához, Flóri ráadásul jó barátom... Nem tudom a választ a kérdésére. A Pápa három éve valamiért nem képes visszajutni, de most nekem adatott meg a feladat, hogy ezen változtass a k .

Tudom én, hogy milyen nagy lehetőséget kaptam a sorstól. Alig várom, hogy január nyolcadika legyen, s elkezdjük a felkészülést.

Miért önt választotta Bíró Péter?

Amikor a közelmúltban Zoran Kuntics lett a Pápa edzője, csak a balszerencsén múlott, hogy nem engem neveztek ki. Épp telefont cseréltem, két napig nem tudtak elérni, így lemaradtam az állásról. Bíró Péterrel már játékoskoromban is jó kapcsolatba kerültem, így amikor két hete kora reggel felhívott, és azt kérdezte, ráérek-e edzősködni Pápán, gyakorlatilag azonnal megegyeztünk. Mondom, szerencsés vagyok, hogy ilyen helyre kerültem, jó a játékoskeret, kifogástalanok a körülmények, s ami ennél is fontosabb, enyém a csapat, enyém a felelősség.

Az alacsonyabb osztályú edzősködésben már van némi rutinja, hiszen dolgozott korábban Mosonmagyaróváron, Balatonfüreden...

Ami Mosonmagyaróvárt illeti: ott csupa fiatallal dolgozhattam, de sajnos nem voltak meg a kellő feltételek a minőségi munkához. Balatonfüredet pedig ne is mondja! Az edzéseken rendszerint hathét futballista jelent meg, annyira komolytalan volt az egész, hogy valósággal elmenekültem onnan. Pápa lesz az első olyan klub, ahol valóban enyém a marsallbot.

Már-már úgy beszél pápai kinevezéséről, mintha legalábbis Újpestre szerződött volna.

Még annak is eljön az ideje! Én például nem akarok kapitány lenni, nem nekem való feladat; a napi munkában hiszek, és természetesen az az álmom, hogy egyszer én leszek az Újpest vezetőedzője.

Nos, már dolgozott ott pályaedzőként...

...és aztán leépítettek, ellehetetlenítettek és megszégyenítettek. De ennek ellenére is a szívem csücske Újpest. Amúgy az a stáb – amelyben Mészöly Géza volt a vezetőedző, Brockhauser István a kapus-, jómagam pedig a pályaedző – sokkal több bizalmat érdemelt volna. Engem pöcköltek ki legelőször. Fótra küldtek, ahol már nem kaptam egy fillér fizetést sem, ahol az játszott, aki éppen beesett az utcáról, s ahol pontosan tudták, hogy le kell lépnem, mert nincs jövője az egésznek. Ma is nagyon bánt, ahogy akkor elbántak velem. Ám tudja, mit mondok: a magyar futballban bármi megtörténhet, amire délelőtt tíz órakor azt mondják, hogy lila, az este hatkor már fekete lesz. Mit számított, hogy Véber Gyuri élete az Újpest?

Most bizonyíthat mindenkinek, éppenséggel a futballszakmának, megcáfolva, hogy nincsenek tehetséges fiatal edzőink.

Manapság az NB I-ben dolgozó edzők közül Csertői Aurélban, Mészöly Gézában, Aczél Zoltánban igenis van spiritusz, és remélem, hamarosan engem is közéjük sorolnak majd. Tudja, azért rosszulesik ám minden hazai trénernek, ahogyan ezt a kérdést kezelik: idejön egy külföldi, mondjuk a cseh Miroslav Beránek, az olasz Aldo Dolcetti vagy most éppen Győrbe Dragoljub Bekvalac, aztán úgy fogadják őket, úgy írnak róluk az újságban, mintha csodatevők érkeztek volna. Pedig ők sem különbek nálunk.

Akkor mondjon egy magyar edzőt, aki külföldön is megállná a helyét.

Állítom, Mészöly Géza Franciaországban is bizonyítana. De hagyjuk ezt a külföldözést. Nekünk, magyaroknak esélyünk sincs nívós nyugat-európai csapatnál dolgozni, és nem azért, mert kevesebbet tudnánk a szakmáról. Kapcsolatok és szerencse nélkül lehetetlenség kijutni. Nekünk itthon kell bizonyítanunk.