Calzaghe öröksége a tét

MONCZ ATTILAMONCZ ATTILA
Vágólapra másolva!
2009.01.03. 00:23
Címkék
Január 10-én a magdeburgi Bördelandhalléban Erdei Zsolt az ukrán Jurij Barasjan ellen a WBO félnehézsúlyú, Balzsay Károly pedig az orosz Gyenyisz Inkinnel szemben a WBO nagyközépsúlyú világbajnoki övéért indul harcba. Ha mindkét magyar bunyós győz, sporttörténelmet ír, mert korábban egy időben még nem ült két honfitársunk rangos szervezet vb-trónján.

Ha 2009 januárja helyett 2007 novemberében kellett volna elemezni a nagyközépsúlyt, az ember leírt volna egy nevet, és azzal minden továbbit feleslegessé tesz. Joe Calzaghe magabiztosan uralta a kategóriát, ha volt kedve bokszolni, olyan gálaelőadásokat mutatott be, mint a Jeff Lacy vagy a Peter Manfredo Junior elleni mecscse, ha meg nem, akkor is olyan fölényes diadalokat aratott, hogy világbajnokként összesen egy pontozó merte kihozni riválisát győztesnek (1999-ben Paul Thomas adta oda 116:111-gyel a találkozót Robin Reidnek, miközben kollégái ugyanilyen arányban a walesit látták jobbnak). Miután azonban leiskolázta Mikkel Kesslert, és az IBF-ét kivéve minden jelentős világszervezet övét megszerezte, kellő motiváció híján kategóriát váltott, és félnehézsúlyban megkezdte az amerikai „nagypapák” (Bernard Hopkins, Roy Jones Junior) felaprítását.

Mögötte meg maradt az egyértelmű király nélküli királyság. Néhány önjelölt sztárt (Lacy, Manfredo) még Calzaghe tett helyre, a többiek meg egyelőre inkább csak álmodoznak a hosszabb regnálásról. Jellemző a mezőny átalakulására, hogy a hivatalban lévő világbajnokok közül az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) uralkodója, a román Lucian Bute a rekorder két címvédéssel. A miheztartás végett: Calzaghe huszonegy címvédés után lépett feljebb!

Ettől még a közeljövőben a nagyközépsúly lehet az egyik legizgalmasabb kategória, a jelenlegi bajnokok közül a 31 éves Carl Froch (WBC) a legidősebb, a négyes mögött pedig igen széles az élmezőny. Persze ha Kessler úgy gondolja, neki kellő motiváció végigverni a nagyközépsúlyt, és nem kalandozik el a nagyobb pénzzel kecsegtető félnehézsúly felé, akkor a walesi örökségéhez csakis rajta keresztül vezethet az út. A dán az egyik legösszetettebb, legnagyobb ütőerejű bunyós (Calzaghe elleni vereségét két K. O.-val feledtette, és mindkettőt vbcímmeccsen, nem pedig „ürgeöntésen” érte el), aki hoszszabb távon a súlycsoportoktól független ranglista (pound-for-pound) élmezőnyébe is bekerülhet.

Érdekes módon azonban a www.fightnews.com internetes oldal nem őt, hanem Lucian Butét tartja a legjobbnak, ami némiképp könnyít Balzsay Károly helyzetén is. A Kanadában élő (nem mellesleg két egykori világbajnok, Eric Lucas és Leonard Dorin által edzett) román bokszoló ugyanis jó ismerőse a magyar bunyósnak. Amatőrként váltakozó sikerrel öklöztek egymással, a legfontosabb meccsüket, a 2002-es permi Európa-bajnokság elődöntőjét 34:24-es pontozással Balzsay nyerte meg, míg egy bukaresti Aranyöv-tornán az egy-két ponttal elveszített meccs után egy örökbecsűvel is gazdagította a magyar bokszirodalmat. „Csaltak. Mindketten derékig véresek voltunk. Butétól…” – mondta az összecsapás után. A mérkőzés egyébként nem a védekezés felkent hívei számára marad emlékezetes, a két srác „teli talpon” megállt a ring közepén, és elkezdte módszeresen csépelni egymást. A legenda szerint néhány edző fogta a fejét, mindenki mást meg az infarktus kerülgetett.

Balzsay hat év alatt biztosan nem lett rosszabb bokszoló, a védekezése rengeteget javult („Azért még mindig az feküdne a legjobban, ha nem kellene rohangálni a ringben, hanem megállnánk, aztán hadd szóljon. De akkor az Öreg alighanem megölne” – árulta el egyszer, s egyben vázolta az edzőjétől, Fritz Sdunektől várható fenyítést is), viszont továbbra is olyan sérülékeny, mint amatőrként volt. Nem kevés öniróniával már azt is feltételezte, hogy attól is képes megsérülni, ha csúnyán néznek rá, és még ha ennyire nem is súlyos a helyzet, profiként nem egy és nem két meccset kellett lemondania egészségügyi okok miatt. Legutóbb éppen a mostani rivális, Gyenyisz Inkin ellen nem tudott a kötelek közé lépni kézsérülése miatt, de már műtötték a szemét, szenvedett a sérvével, illetve bármikor felrepedhet bármelyik szemöldöke.

Ettől függetlenül neki is ott a helye az ígéretek között (még ha ez 29 évesen meglehetősen furcsának is hat), és az olyan feltörekvő fiatalokhoz, mint Andre Dirrell, Daniel Jacobs vagy Andre Ward hasonlóan ő is képes lehet hosszabb uralkodásra. És stílusából adódóan első magyarként arra is, hogy a tengerentúlon is jelentős karriert fusson be. Ehhez kell az első lépést megtennie a szinte mindenhol az élmezőnybe tartozó Inkin megverésével. Mert akkor az ökölvívás íratlan szabályainak megfelelően azonnal átveszi megvert riválisa helyét a különféle rangsorokban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik