Elképzelem, ahogy a Koeman család leül a vasárnapi ebédhez. Az asztalon tipikus holland ételként füstölt lazac egy kis párolt zöldséggel, a háttérben nagy adag ízletes almás pite gőzölög.
Az asztalfőn ott ül a nagypapa, aki ötszázegy holland bajnokin lépett pályára, jobbján a 31-szeres válogatott Erwin, balján a 78-szoros Ronald, a többi széken pedig éppen a szálkákkal bíbelődik a profi szerződésre vágyó fiatal Len, az epilepsziás betegsége ellenére is naponta a fiúkkal együtt edző Wendy, valamint az élete során több száz meccset végigülő feleség, Emmy is. Így nézhet ki egy igazi futballcsalád…
Két falat közben nyilván szót ejtenek az arrafelé is csökkenő benzinárakról, az iskoláról, a közelgő kerékpártúráról, a pocsék eindhoveni időjárásról – zrikálják egymást, kinek van nagyobb esernyője –, de meg lennék lepve, ha a fő témát nem Len hét végi gólpassza, Juhász Roland albániai pótlása vagy éppen a papa legújabb tinifelfedezettje jelentené.
Hollandiában végleg meggyőződhettünk róla: Koemanéknál valóban a futball a legfontosabb. Habár az otthon szent és sérthetetlen a hollandoknál, mégis betekintést engedtek a hétköznapjaikba. Megtehették volna, hogy néhány külvárosi, kötelező jellegű találkozóval, egy-egy stopperórával mért beszélgetéssel „letudnak” bennünket, de a családtagok – jellemüknél fogva – képtelenek lettek volna erre. Közvetlenek, barátságosak, igazi vendégszerető hollandok ők. Persze van az éremnek másik oldala is: ez kevésbé lenne érdekes, ha Erwin Koeman irányításával a magyar csapat sorra elbukja a meccseket.
Igaz, ők akkor sem hazudtolták volna meg magukat, valószínűleg ugyanolyan kedvesek lettek volna… A nagypapa azt mondja: családja egyik legnagyobb kincse az őszinteség. Szeretik, az ebédnél meghallgatják egymást – ha éppen jó ötlete van, még a feleség is beleszólhat a taktikába –, ebben a családban valóban mindenki ért a labdarúgáshoz. Erwin Koeman boldog ember. A kapitányról csak úgy sütött: szereti a családját, az otthonát, a munkáját, az autóját, a biciklijét.
És még azt sem hallgatná el a felesége elől, ha picit odaégett az az almás pite…