Végre labdaközelben

Két héttel a bajnokság kezdete előtt, az ausztriai edzőtáborban Kanta József csinált egy cselt, de leragadt a jobb lába, és egy reccsenést hallott.

„Akkor, abban a pillanatban nem fájt, de a jegelés után már rá sem tudtam lépni, tudtam, nagy a baj – emlékezett az esetre a bajnok irányítója. – Nem is reménykedtem, hogy néhány hét szünettel megúszom, rögvest bizonyos volt, hogy az őszi szezonról lemondhatok. Bajnoki címvédőként készültünk, kilátásban volt néhány külföldi lehetőség, vártuk a Fenerbahcét a Bajnokok Ligája selejtezőjében, szóval minden szépnek és jónak tűnt, amikor megsérültem.”

A középpályás azt mondja: a fizikai fájdalomnál is nagyobb volt a lelki kínlódás, amelyet a kirekesztettség okozott.

„Csak néztem a csapatomat a Bajnokok Ligája-selejtezőn – mondta Kanta József. – Az isztambuli kétgólos vereség alkalmával még biztatóan futballoztunk, de a visszavágón kapott öt gól nemcsak a pályán lévőket, hanem engem is sokkolt a tribünön. Eszembe jutott: ki tudja, játszhatok-e még valaha egyáltalán BL-selejtezőt? Kívülállónak lenni sehogy sem jó: ha győz a csapat, kimaradsz az örömből, de talán még rosszabb azt látni, hogy a társaid szenvednek, nem megy nekik a játék, és a nézőtéren azt érzi az ember, hogy tudna segíteni. Azt nehéz megélni…”

A műtét után következett a szokásos program: gyógytorna, óvatos úszás, szobabiciklizés, majd szép lassan el lehetett kezdeni kocogni.

„Az biztos, hogy a többiekkel együtt elkezdem a téli felkészülést – adott helyzetjelentést mostani állapotáról a futballista. –

Azt hiszem, január közepén már ugyanazt az edzésmunkát végezhetem, mint a többiek, de megpróbálok türelmes lenni, és folyamatosan terhelni a lábam: ha nem jön közbe semmi, nemsokára már csak rossz emlék lesz a sérülés.”

Kanta József hozátette: nagyon jó kapcsolatban van Tisza Tiborral, és sajnálta, hogy újpesti kollégája is kénytelen volt kihagyni az őszt. Az MTK karmestere azzal búcsúzott: reméli, hogy a tavaszi MTK–Újpest rangadón mindketten a pályán lehetnek.

Ebben bízik Tisza Tibor is, aki úgy fogalmazott: pályafutása legnehezebb őszén van túl, hiszen mindössze egy félidőt játszhatott a bajnokságban. Kálváriája még a nyáron kezdődött, amikor az egyik foga begyulladt, az orvosok szerint ez okozott neki fájdalmat a térdében. Aztán csonthártyagyulladás miatt is pihennie kellett, s végül december elején még meg is kellett operálni, mert a szeméremcsontján letapadt egy izom. Szóval volt baja bőven, de hétfőn ő is csatlakozik a téli felkészülést elkezdő Újpesthez.

„Szombaton már futottam, s nem éreztem fájdalmat – mondta a játékos. – Az más kérdés, hogy mivel négy hónapja ez volt az első ilyen jellegű mozgásom, másnap volt némi izomlázam. Persze eddig sem lustálkodtam, két hete napi két edzésem van. Úszom, és konditerembe járok az erősítés és a rehabilitáció miatt. Még tizennégy nap, s teljes értékű munkát végezhetek. Nagyon hiányzik már a labda, de most a szenvedés időszakát élem. Optimista vagyok, hamarosan már minden feladatot elvégezhetek, és tudom, hogy szép lesz ez a tavasz az Újpestnek és nekem is.”