Újra jöhet a kirakat

Mennyire zavarja, hogy április óta nem bokszolt?Mennyire zavarja, hogy április óta nem bokszolt?

Teljesen hidegen hagy. Sőt talán jót is tett a kilenc hónapos szünet. Jobb állapotban, motiváltan tértem vissza, nagyobb kedvvel álltam edzésbe. Lehet, hogy a sors akarta így, s előnyömre válik, jobbá tesz.

Az is ott lehet a hosszú kihagyás mögött, hogy egyik tavalyi nyilatkozatában bírálta klubját? Sokak szerint a pihentetése amolyan bosszúféle is lehet.

Mondják ezt is, lehet, hogy van benne valami, de nem zavarja a hétköznapjaimat. Mindenki higgyen, amit akar. Nekem egy a fontos: kihozni magamból a legtöbbet. Ha ezzel nyerek, akkor nyerek, ha nem, akkor nem.

Mi az, hogy nem?

Minden meccs ötven százalékról kezdődik, nagy pofon mindig jöhet. Persze abból indulok ki, hogy nyerek, a legjobb tudásom szerint felkészültem. Esélyes vagyok, jobb vagyok Barasjannál, ám ettől még beleszaladhatok egy nagy pofonba. De nem aggódom a világmindenség miatt. Azt viszont készpénznek vehetik, hogy mindent megteszek a sikerért. Ami elérhető, és kézzel, lábbal, fejjel meg tudom szerezni, azt meg is szerzem.

Mennyire hatja át a bunyó az életét?

Teljes mértékben. Ez semmit sem változott. Amikor felkészülök, csak a boksz létezik. Lehet, hogy otthon felépítettem egy-két dolgot, üzlet is lehet mögöttük, és lehet, akkor máshol is jártak a gondolataim, de amióta készülök, ezeket kitöröltem. Biztos háttérként megmaradtak, elraktároztam, jó tudni, de a bunyó a fontos.

Ezek szerint már nem megélhetési bokszoló?

Jó úton járok. Ha most visszavonulnék, nem lenne nagy gondom, tudnék kihez, kikhez fordulni, és meglenne a biztos pénzem. Már nem vagyok megélhetési bunyós, de hobbista sem. A bevételem zömét persze az ökölvívással keresem, de óriási biztonságot ad, hogy akkor sem kerülnék az utcára, ha abbahagynám.

Mennyire van benne a német köztudatban?

Egyre jobban. Nagyon lassú a szekér, de most mintha beindult volna. Nőtt az ismertségem és az elismertségem. Megszólítanak, hogy én vagyok-e az a bokszoló, jól mondják ki a nevem, tudják, honnan jövök, aláírást kérnek. A múltkor például a postán lépett oda hozzám egy idősebb úr, mondta, nagyon becsül, tetszik neki a viselkedésem, a hozzáállásom, és sok sikert kívánt a továbbiakhoz. Jönnek a pozitív jelzések!

Ettől még külföldi, Ausländer marad.

Nem. Én Weltmeister vagyok. Ez szállóige. Egyszer még Artur Grigorjan kiabálta el magát a teremben, hogy „Ausländer raus!”, hogy minden külföldi takarodjon a teremből. Valaki vette a bátorságot, szólt neki, hogy ő is indulhat. Erre Artur közölte, hogy ő nem Ausländer, hanem Weltmeister.

Vidámnak tűnik. Nem idegesíti, hogy sokan megint azért bírálják, mert nem méltó kihívót kapott?

Nem foglalkozom velük. Talán az ilyenek miatt sem olvasok el internetes hozzászólásokat, és a lapokkal is csínján bánok. Mert tudom, hogy vannak olyan megjegyzések, amelyek idegesítenének, roszszul érintenének. Az ilyenek általában akkor jutnak el hozzám, ha egy-egy újságíró felhív. Utána én elmondom neki, hogy mindenki azt mond, amit akar, és anonim hozzászólások nem érdekelnek. Az én dolgom, hogy tisztességesen felkészüljek a meccsre, és hozzam ki magamból a legjobbat. Akkor szó nem érheti a ház elejét. Ha meg valakinek nem tetszik valami, nyugodtan jöhet személyesen is, ha van időm, szívesen társalgok.

Mit szól, hogy ön a második leghosszabb ideje hivatalban lévő világbajnok?

Olyan nagyon nem érdekel. De azért így maradhatna még egy kicsit.

Barasjan meg tudja akadályozni ebben?

Van két keze és két lába, úgyhogy igen. Benne van a pakliban. Ha reálisan nézzük az erőviszonyokat, a technikát, a gyorsaságot meg minden mást, úgy gondolom, felette állok. Ettől még nem szabad őt lebecsülni. Az ukránokat amúgy sem becsülöm le, Gerasenko a Kisstadionban le is ütött, na, legkésőbb ott kitisztult az agyam. Próbáltak már rávenni arra, hogy mondjak sértőt, becsmérlőt, lekicsinylőt a riválisaimról, de nem tettem meg. Talán ezért tartok most ott, ahol. Hogy nincs vereségem, hogy tizenegyedszer is megvédhetem az övem. Emiatt nem kaptam ki egyszer sem, ezt pedig tisztelni és becsülni kell.

Mennyire nehéz olyan bokszolóval szembeszállni, aki tisztában van vele, hogy ez élete nagy esélye?

Nem érzek különbséget a többiekhez képest. A szorítón kívül azért a bokszolók másképp élik meg a helyzetet. Akkor még apait-anyait bele akarnak adni, és amolyan csak azért is hangulatban vannak. Csakhogy amikor ott állnak a ringben, jönnek a pofonok. Ettől a nagyszájú elkezd fáradni, rosszabb élmények is bevillannak neki. És elkezd arra gondolni, hogy „lehet, mégsem itt kellene lennem” vagy valami hasonló. A szorító előtt sok mindent elhatároznak az emberek, de bent elég gyakran fordul a kocka.

Ha önnek kellene receptet készítenie Barasjan ellen…

Már nem kell. Már megvan a recept, de titkos. Azt kell kihasználnom, amiben felette állok.

Befolyásolta, hogy már nem egyedül, hanem egy másik magyarral, Balzsay Károllyal készülhetett világbajnoki címmeccsre?

Ugyanúgy tettem a dolgom, mint korábban mindig, de azt láttam, hogy ő nem volt ugyanaz, mint eddig. Mintha jobban, sokkal jobban odatette volna magát. Elég sok felkészülést végigcsináltunk már együtt, nem volt különleges a közös munka. Az igen, hogy ő is világbajnoki övért megy, rá is tett egy lapáttal, ami látszik is a bunyóján, az állóképességén, az elszántságán. Mondtam neki, hogy olyan, mint a poszméh. Olyan kicsi a szárnya, hogy normális esetben fel sem tudná emelni az óriási testet, aztán mégis felemeli, mert nem hiszi el, hogy képtelen repülni.

Világbajnok lesz?

Nem lehet gond.

Nem befolyásolja az ő eredménye?

Nem. Most legalábbis azt mondom. Ha a meccs után bejön az öltözőbe, és ünnepel, akkor biztosan nagyon örülök, és megkettőzi az erőmet. Ha nem, akkor meg kizárom a gondolataimból. De ezzel az eshetőséggel nem is számolok. Felborítja az oroszt.