Diadalmas Real-hármas

Kikászálódni látszik a hótakaró alól a Real Madrid. A szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. A héten a mallorcai találkozó előtt a hatalmas madridi havazás miatt két nap is kiesett a fővárosiak megszokott felkészüléséből, és a tervezettnél előbb utazott a küldöttség Mallorcára. Legalább egy rendes edzést tudott vezényelni tanítványainak Juande Ramos a 15 Celsius-fokos baleári tavaszban. Nyilván ez a tréning is besegített a sikertelen londoni időszak után Madridba érkező trénernek, de leginkább Arjen Robbennek és Gonzalo Higuaínnak mondhat köszönetet a szakvezető a sima mallorcai 3–0-s sikerért. A holland szélső mostanában nem annyira „törékeny”, mint a múltban – és ha egészséges, csoda dolgokra képes. Az előző fordulóban az ő parádés góljával győzték le a blancók a Villarrealt, és a szakértőknek is szemet szúrt, hogy kirobbanó formában szaladgál, általában a jobb oldali partvonal mellől befelé indulva – nem egy fórumon nyíltan megkérdezték a mestert, nem túlságosan Robben-függő-e a csapat játéka.

„Szó sincs erről. Robben kiváló játékos, de vannak még kitűnő futballisták a csapatban, s nekem az a dolgom, hogy mindegyikük a számára legjobb helyen legyen a pályán, s a Real Madrid játéka kapcsán ne Robben vagy valaki más jusson a kritikusok eszébe, hanem az, hogy csapatként milyen jól játszik az együttes” – mondta Ramos.

Nos, Palma de Mallorcán nem derült ki, mennyire olajozott a Real Madrid együttesének gépezete, mert gyakorlatilag semmilyen ellenállásba sem ütközött. Ehhez pedig elsősorban Robbenre és Higuaínra volt szükség. (Juande Ramosnak tehát a „tavaszi” meleg elég meggyőző volt ahhoz, hogy a mandulagyulladásából felépülő, a Villarreal elleni meccset kihagyó argentint állítsa a kezdőbe Klaas-Jan Huntelaar kárára.) A közvetlenül a kezdés előtti szakvezetői húzás remekül bevált: mallorcai szöglet után Higuaín parádésan indította a leshatárról elnyargaló Robbent, aki irigylésre méltó hidegvérrel passzolt az izraeli Dudu Avat hálójába. Alig telt el negyedóra, amikor a vendégek biztosították győzelmüket. Higuaín a jubileumhoz méltó passzal köszöntötte Raúlt, aki 500. bajnoki meccséhez illő pazar mozdulattal, sarokkal szerezte meg 212. bajnoki gólját. A meccs ekkor gyakorlatilag véget ért. Robben egy-két szólóját messziről követve még ijedten szaladgáltak a hazai védők, Sergio Ramos gólja (ugyancsak elkelt volna egy leskamera) már nem osztott, nem szorzott.

Szombat éjszaka – lapzártánk után – sokak szerint a szezon legjobb meccsét játszotta egymással a Valencia és a Villarreal. A hazaiak parádésan kezdtek, s amikor a 10. percben David Villa pimaszul, higgadt lövőcsel után 2–0-ra növelte gazdasági csőd közelében lévő együttese előnyét, kevesen gondolták, hogy lesz még izgulnivaló. Lett… Fabricio Fuentes ugyanis az első félidő lefújásának pillanatában szépített, majd a 75. percben Julio Llorente egyenlített is. Igaz, a csereként beszálló Edu alig két perc elteltével még egyszer visszaszerezte a fehér mezeseknek az előnyt, de Giuseppe Rossi a 83.-ban újra egalizált. Igaz, mielőtt az olaszamerikai csatár belőtte büntetőjét, Joan Capdevila nagyjelenetét látva Joaquín könnyesre röhögte volna magát, ha Medina Cantalejo be nem fújja az Európa-bajnok hátvéd hatalmas „hátasát”.

A Sevilla pedig azután fordított 0–1-ről La Corunában, hogy Rodolfo Bodipo gólját Enzo Maresca kiállítása követte. Manolo Jiménez azonban a gól és emberhátrány ellenére sem akarta „csak” megúszni a galíciai kirándulást, hanem beküldte a nem teljesen gyógyult Frédéric Kanoutét, aki remekül szolgálta ki a társakat. Luís Fabiano és Renato is a mali csatárnak hálálkodhatott góljait követően a zseniális passzokért, és még Diego Capel találata előtt is ő indította a feladó Jesús Navast. „Kockázatot vállaltunk Kanouté pályára küldésével, mert még érzékeny az Achilles-ína. De bejött. Ő jelentette a különbséget ezen az estén a két csapat között” – mondta

Jiménez.