Főszerep – később

Üdítő bár, de kivéte les manapság, ha valaki egyazon klubhoz tartozik egész pályafutása alatt, pedig az érintettek azt mondják, ennek is megvan a szépsége.Üdítő bár, de kivéte les manapság, ha valaki egyazon klubhoz tartozik egész pályafutása alatt, pedig az érintettek azt mondják, ennek is megvan a szépsége.

Igazat mondanak. Én 1977-ben kezdtem el hokizni Székesfehérváron, és azóta a Volán tagja vagyok. Nem is vágyom máshová.

Gyorsan elértünk az egyik jellemzőjéig: nem izgága típus.

Valóban nem, de tudok én morcos is lenni, bár kívülről ez nem igazán látszik.

A gyárkéményszerű „füstölés” vezeti le a feszültséget?

Na, annyit azért nem szívok!

Pedig a nagy öreg edzők közül sokan folyvást pöfékelnek… Felvetődött, hogy valami másba kezdjen, amikor befejezte játékospályafutását?

Nem is lett volna rá idő, mert ahogy abbahagytam a játékot, Ján Jasko megkérdezte, nem állnék-e be mellé segítőnek, én meg azt mondtam, hogy de, igen.

Könnyen ment az átállás a másik oldalra?

Nehezen. A játékosból edzővé átminősülés nem egyszerű. Olykor figyelmeztetni kellett, hogy már nem kell mindenkinél gyorsabban korcsolyáznom az edzésen. Jasko azonban nem piszkált sosem, hanem segített, a legegyszerűbb, ha azt mondom, igazi jó fej volt, a barátom lett. Aztán persze idővel elmúlt a furcsa érzés, hogy már nem tartozom a játékosok közé, edző lettem.

Szomorú nap lehetett, amikor erre a felismerésre jutott…

Azért nem olyan rossz ez a munka.

Ki is szolgálta Jasko összes utódát azóta, meg őt is még egyszer, amikor visszajött a második turnusra.

Sok mindent tanul az ember a kollégáktól, de nem tudnám azt mondani, hogy már van edzői hitvallásom.

Állása viszont több is…

Hát igen. Jasko után többek között ugye Pat Cortina is volt a Volán vezetőedzője, és amikor szövetségi kapitány lett, azonnal közölte, hogy ott is velem szeretne együtt dolgozni. Csakhogy akkor az ő távollétében nem maradt volna senki, aki foglalkozzon a Volán nem válogatott játékosaival, így nem mentem. Amikor azonban elszerződött Fehérvárról, de maradt kapitány, akkor megint felvetette az ötletet, és akkor már nem volt akadálya annak, hogy a válogatott másodedzője legyek.

Ami nemcsak megtiszteltetés, hanem teher is: futhat tovább a mókuskerékben akkor is, amikor a válogatott szünetek alatt legalább a klubvezetőség pihenhet.

Ez így igaz, főleg mert Cortina olyan tréner, aki sokat akar hozzátenni a csapat teljesítményéhez. De így is csak nullától huszonnégy óráig dolgozunk… Ott van még viszont a stábban Diego Scandella is, aki ugyanúgy került a válogatotthoz, mint én, hiszen Patnek ő is sokat segített korábban. Így jöttünk össze hárman – jól el tudjuk osztani a tennivalókat. Igazi csapatmunka, amit végzünk, nincs egyetlen terület sem, amelyért csak egyikünk felelne. Mindenről egyeztetünk, demokrácia van.

Persze nem úgy megy ez, hogy ha Diego és én azt mondjuk, hogy a korong kék, Pat meg azt, hogy fekete, akkor mi nyertünk.

Tavaly nyert az egész válogatott.

Bizony. Játékosként, azt hiszem, két, edzőként talán hat bajnoki címet szereztem a Volánnal, de Szapporó mindenekfelett áll. Kaptam is egy-két ajánlatot magyar csapatoktól, hogy legyek náluk vezetőedző, de ezt még mindig nem tervezem, és azt sem tudom megmondani, hogy mikorra tudom esetleg elképzelni, mert most minden úgy jó, ahogy van.

Ezt mondta akkor is, amikor Jasko második távozása után megbízott vezetőedző lett. A jó érzékkel átvariált sorok váratlan győzelmeket arattak, és sokakban az is felvetődött, a véglegesítésével megspórolható pénzből légiósokat vehet a klub.

Igen, de egyelőre nem akarok vezetőedző lenni. A mostani keretből sokakkal még együtt játszottam, és konfliktus esetén ez nehezítené a helyzetemet. S vannak tehetséges magyar edzők, ám tapasztalatlanok vagyunk, az itt dolgozó külföldiektől viszont sokat lehet tanulni.

Amennyi meccset játszik a Volán és a válogatott, van is rá alkalom bőven.

A család szerencsére nagyon jól viszonyul ehhez, nincs gond abból, hogy a hoki az életem. Persze néha hiányoznak, de így élek régóta – ha korábban elfogadtak ilyennek, akkor most is.