Egyénre szabott edzések

Bővül a keret?Bővül a keret?

Ellenkezőleg, szűkül – vágta rá a keddi két edzés között Tomiszlav Szivics.

Csak azért kérdezem, mert az MTK elleni bajnoki után éppen azért panaszkodott, hogy mindössze tizenöt hadra fogható játékosa maradt...

Tény, a szezon végén sok volt a sérültünk, akadtak eltiltottak is, így nagyon leszűkült a variációs lehetőségem. Viszont be kellett látnom, a keretben túl sok az azonos képességű labdarúgó, és ha magasabb lépcsőfokra szeretnénk lépni, a mostani átigazolási időszakban a menynyiség helyett a minőségre kell fektetnünk a hangsúlyt. Mindig azt mondtam: egy új játékosnak nagyságrendekkel jobbnak kell lennie, mint akinek a helyére érkezik. Ezt pedig elég nehéz úgy teljesíteni, hogy Kecskeméten nincs százezer euró félretéve az átigazolásokra. Eddig öt játékos ment el, és mindössze a 19 éves, montenegrói Vladan Pelicsics jött a csapathoz.

Hány futballistára lenne még szüksége?

A védelem bal oldalára mindenképpen szeretnék egy játékost, ez az egyetlen olyan poszt, amelyre csak egy labdarúgónk van. Így elég nagy kockázat nekivágni a tavasznak...

Kínozza a labdarúgókat?

Az idén kevésbé, most teljesen új módszerrel próbálkozom. A közelmúltban Hollandiában, néhány éve pedig Angliában jártam szakmai úton, és a téli felkészülés programjának összeállítása előtt úgy döntöttem: megpróbálom hasznosítani a kint tapasztaltakat. A hosszú távú futások elmaradnak, ehelyett szinte minden gyakorlatot labdával végzünk, és ami a lényeg: a futballisták saját posztjuknak megfelelő gyakorlatokat hajtanak végre.

A csatár például nem csinál mást, mint a tizenhatoson belülről lövi a labdákat a kapuba?

Ennyire nincs lesarkítva, de a futballisták olyan mozgást végeznek, amilyenre a legnagyobb szükségük lesz. Téli szabadságom alatt végignéztem az együttes őszi bajnokijait, és kijegyzeteltem, kinek mi a legnagyobb erénye, és miben kell fejlődnie. Ha egy játékosnak sűrűn kell ritmust váltania vagy éppen az átlagnál többet fejelnie, az edzéseken miért ne ezeket a mozgásokat sulykolja?

Mit szóltak a labdarúgók az új módszerhez?

Úgy látom, tetszik nekik. Belátták, ha a mérkőzéseken valamiben a maximumot kell nyújtaniuk, az edzéseken miért ne azt gyakorolnák kifulladásig? És nyilván azt sem bánják, hogy szinte az összes feladatot labdával végezzük. Van időnk bőven, így hát kísérletezünk.

Ha már szóba hozta, ön szerint is átok a hosszú felkészülés?

Sehol sem tart olyan hosszú ideig a téli szünet, mint Magyarországon. November tizenötödikén játszottuk az utolsó bajnokit, február közepéig nincs tétmérkőzésünk. Ez hihetetlen! Nem akarok példálózni, de Szerbiában még december közepén is pályán voltak a csapatok...

Fázós típus?

Ne is mondja, a napokban alaposan meg is fáztam, nem győzöm az orrom fújni. A délelőtti edzés előtt gyorsan rá is pillantottam a hőmérőre, mínusz hét fokot mutatott. Nem csoda, hogy didergek a pályán. De nem panaszkodom, az a fontos, hogy a labdarúgók egészségesek legyenek.

Azért csak nyugodtan panaszkodjon. Divatos téma mostanában, így kíváncsi lennék a véleményére: vannak rossz tapasztalatai a magyar edzőkkel?

Ha arra kíváncsi, az ősszel is volt néhány furcsa megjegyzés, például hogy miért nem húzok inkább vissza Szerbiába… Úgy tetszik, van aki nem tudja elviselni, ha kikap a csapata. De nem

veszem komolyan ezeket a megnyilvánulásokat, ilyenkor inkább hátat fordítok. Tisztában vagyok vele, én itt csak egy külföldi vagyok, jobb, ha meghúzom magam.

A Feröer-szigeteken bajnok volt a B36 csapatával, most pedig Magyarországon a nyolcadik helyen áll az újonc Kecskeméttel. Melyiket tartja nagyobb bravúrnak?

Nehéz kérdés. Mindkettőre büszke vagyok, hiszen amíg a feröeri csapatomnál harmincöt évet vártak arra, hogy újra bajnok legyen az együttes, itt, Kecskeméten történelmet írtunk, az én irányításommal jutott fel először az élvonalba a csapat. Ez a két eredmény csak azt bizonyítja számomra, hogy jó úton járok.

Igaz, hogy az a legnagyobb álma, hogy egy Bajnokok Ligájában szereplő együttes kispadján üljön?

Jók az információi. Egy edzőnek kellenek a célok, nem tagadom, nekem ez a legfőbb vágyam.

Hol? Angliában, Belgiumban, vagy azt akarja mondani, hogy itt, Magyarországon?

Miért ne? A munkában bízom, akár a Kecskeméttel is el lehetne érni kiugró eredményt. Persze tisztában vagyok vele, hogy hoszszú út vezet odáig, de nem zavar, edzőként amúgy sem szerettem soha a rövidebb utat választani.

Években ez mit jelent? Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a KTE kilépjen a nemzetközi porondra?

Minimum három. Jó csapat felépítéséhez legalább két év szükséges, a harmadikban viszont már lehet tervezgetni, álmodozni. Csapatomnak már most van stílusa, ráadásul azért is bizakodó lehetek, mert Kecskeméten olyan tulajdonossal dolgozhatom együtt, aki – az eddigi tapasztalataimmal ellentétben – nem türelmetlen.