Távozik az egész csapat

Az ezredforduló tájékán az or szág egyik legjobb csapata Dunaújvárosban játszotta a hazai meccseit (Egervári Sándor vezetésével 2000-ben bajnoki címet szerzett a Dunaferr, egy évvel később pedig ezüstérmes lett), manapság viszont az sincs kizárva, hogy lakat kerül az időközben az NB II-be zuhanó, ott a bentmaradásért küzdő együttes létesítményére. Hogy miért? Miután a dunaújvárosi önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy a labdarúgók csak térítés ellenében használhatják a stadiont, a DFC tulajdonosa, Héger József jelezte, belefáradt a csatározásba. A klub első embere tagja lett annak a tulajdonosi körnek, amely az ugyancsak NB II-es győri DAC irányítását vette át, és mert jó néhány újvárosi futballistát is magával vitt, a Nagy Tibor edzette Dunaújváros halálra ítéltetett. A korábbi váci védő a héten még edzést tartott a megmaradt játékosoknak, hétfőn azonban már az NB III-as Balassagyarmat vezetőivel egyeztet a közös jövőről.

Meglepődött, amikor megtudta, hogy a DFC tulajdonosa, Héger József a jövőben a riválisnak számító DAC támogatója lesz?

A tulajdonos mindenről tájékoztatott, így tudtam, mi késztette erre a lépésre – felelte Nagy Tibor. – Héger József kötődik Dunaújvároshoz, a városban akart minőségi labdarúgást, azonban egyszerűen belefáradt az önkormányzattal folytatott küzdelembe. Gondolom, hallott arról, hogy egyetlen edzésért tizenötezer, míg egy mérkőzésért százötvenezer forintot kellett volna a jövőben fizetnie. Sajnos minden arra utal, a döntéshelyzetben lévők mostohagyerekként kezelik a futballt.

A gondok ellenére elkezdte a csapat a felkészülést?

Magától értetődik. Az őszünk nem sikerült jól, de elhiheti: sokkal jobbak vagyunk, mint arra a helyezésünkből következtetni lehet. A most dobogón álló gárdák közül az éllovas Gyirmót a kilencvenkettedik percben rúgott góllal győzött le bennünket, a második Pécset egy nullára megvertük, míg a harmadik Kaposvölgye ellen ugyan három kettőre veszítettünk, de negyedórával a vége előtt még nálunk volt az előny. Decemberben már azokat a futballistákat teszteltük, akiket igazolni akartunk, és állítom, ha együtt maradunk, a középmezőny elején végzünk.

Milyen érzés volt a január tizediki felkészülési meccsen legyőzni a DAC-ot?

Most mondjam azt, hogy valamennyiünknek presztízs volt a párharc? Az őszi kezdőcsapatomból öten hiányoztak, közülük volt, aki már az ellenfelet erősítette. Egyetlen gól döntött a javunkra, és nem tagadom, jó volt úgy felállni a kispadról, hogy nem nekem kellett gratulálnom kollégámnak, a német Marko Maschkének.

Jól tudom, hogy pénteken találkozott utoljára az újvárosi labdarúgókkal?

Az elmúlt héten napi két edzéssel készültünk, pénteken azonban mindenkinek le kellett adnia a szerelését a szertárban. Héger József közölte a keret néhány tagjával, hozzájárul ahhoz, hogy más csapathoz menjenek próbajátékra, a többieknek pedig hétfőn Győrben kell jelentkezniük edzésen. Akire ott szükség lesz, marad, akire nem, az mehet isten hírével. Hogy lesz-e Dunaújvárosban NB II-es futball, erősen kérdéses, talán a huszonkettedikei önkormányzati ülés ad választ. Ám azt látni kell, ha esetleges pozitív döntés is születik, a játékoskeret szétszéledt. Edzőt lehet találni, csapatot már nehezebb lesz…

Ezek szerint ön sincs már Dunaújvárosban…

Héger József és a korábbi újvárosi edző, Kovács Attila segítségével vettem fel a kapcsolatot az NB III-es Balassagyarmat irányítóival, hétfőn egyeztetünk a közös jövőről – alighanem én tartom az idei első tréninget.