A kimondott szó ereje

„Úgy gondolom, a döntésem változást hozhat a DVTK életében – mondta az edző. – Az elmúlt három hónapot nem tudtam kitörölni, minden gyönyörű emléke mellett a kilátástalan kínlódás is bennem van. Azt a szeretetet, amelyet akkor és az elköszönésem óta kaptam, örökre elraktározom. Talán azért voltam szimpatikus a miskolciaknak, mert az emberek érezték: ez olyan fickó, mint bárki a tribünökről. Meglehet, most azoknak, akik azt hitték, meggondolom magam, csalódást okozok, de hoztam egy döntést, és lehet, hogy régimódinak tartanak, de fucsán érezném magam, ha a nemből néhány óra múlva igent fabrikálnék – ez nem én lennék. A szónak legyen súlya… Az igazsághoz hozzátartozik, és ez talán nem vet jó fényt egy határozottságot követelő edzőre, elbizonytalanodtam: a polgármester, Wicha József, a szurkolók látogatása… Ha a távozásom összefogást teremt a DVTK-nál, már megérte.”

Miközben Sisa Tibor így fogalmazott, a szurkolók – és a klubvezetők – még ekkor is fohászkodtak.

„Istenem, add, hogy Sisa Tibor visszatérjen közénk” – olvasható a diósgyőriek honlapján.

A hozzászólások száma valamennyi információhoz tízezres nagyságrendű volt ezekben a napokban. Nem vitás: régen volt magyar szurkolótábor olyan egységes, mint a DVTK drukkerhada azóta, amióta a vezetőedző úgy döntött, nem folytatja a munkát Miskolcon. Korábban azt lehetett hallani: a volt edző és a klub kapcsolatában sorsfordító lehet a kedd. Sisa Tibor elmondta, a klubtól kapott céges autót ekkor adta volna vissza, de az autókereskedés vezetője jelezte, maradjon nála nyugodtan a gépjármű még néhány napig – meglehet, ő is abban bízott, hogy az edzői elköszönés csak időleges lesz.

Aki esetleg nem követte az eseményeket: a klub hónapok óta kisebb-nagyobb összegekkel tartozott (és tudomásunk szerint a mai napig tartozik) játékosainak, hol ennyit, hol annyit fizet hol ennek, hol annak – ami persze nem szült jó vért az öltözőben. A szakmai munka ellehetetlenülése miatt Sisa Tibor a távozás mellett döntött: múlt pénteken közös megegyezéssel szerződést bontott a szakvezető és a Diósgyőr.

„Álmatlanul forgolódtam, hosszasan rágódtam, de nem látom a kiutat. Remélem, e lépésem nyomán valami történik végre a klubnál, valami kedvező változás” – mondta akkor az edző, és utóbbi bejött: aligha túlzás, szinte hihetetlen események következtek. Még péntek este küldöttség érkezett a szakember ludányhalászi házához: ott volt Káli Sándor polgármester, Wicha József befektető, Dlusztus Imre ügyvezető (aki amúgy aznap megegyezett a szerződésbontásról a szakemberrel…) és a játékosok nagy része – arra kérve Sisa Tibort, gondolja meg magát. Vasárnap pedig a DVTK szurkolócsoportjának vezetői érkeztek a Nógrád megyei településre, hogy visszacsábítsák az edzőt.

„Itt nem rólam van szó – mondta immár sokadszor Sisa Tibor. – Nagyon szeretem a klubot, a szurkolók rajongása minden elképzelést felülmúl, hihetetlen élmény a borsodi klubot irányítani. De… ettől még igaz, ha a minimális feltételek sincsenek adva, képtelenség dolgozni. Nem lehet követelni attól, aki nem kapja meg azt, ami régóta jár neki.”

A szurkolók sem bírták a várakozást: percről percre változott a keddi forgatókönyv, a rajongók szimpátiatüntetést szerveztek az edző mellett, és hangot adtak a vezetőséggel szembeni ellenérzéseiknek.

Most azonban színre lépett Wicha József vállalkozó, és jelezte, hajlandó enyhíteni a klub anyagi gondjain – és mert ő is ragaszkodott Sisa Tiborhoz, a történtek új fordulatot vettek. Az edző nem titkolta, sokat gondolkodott, de mint mondta: „Nem az én személyem a lényeg, nem kéretem magam. A játékosokat kell kifizetni, nem engem kell meggyőzni. Ha választani lehetne, hogy a jelen helyzetben kire lenne szüksége a diósgyőri futballnak mondjuk a Chelseaből, Luiz Felipe Scolari edzőre vagy Roman Abramovics tulajdonosra, mit mondanánk? Ugye, hogy nem edzőkérdés ez?”

Kedd este nyolc óra után jött a hír: Sisa Tibor múlt pénteki válasza végleges.