A Marca-hadművelet

Ramón Calderónt 2006. július 2 án választották meg a Real Madrid elnökének, nagyon szoros versenyt követően. Az 57 éves ügyvéd 8344 szavazatot kapott, legfőbb ellenlábasa, Juan Palacios 8098-at. Az elnök kampányában Kaká és Cesc Fabregas átigazolása szerepelt az első két helyen, ám ebből azóta sem valósult meg semmi. Ami kétségtelenül a javára írható, az előző évek sikertelensége után a Real Madrid két bajnoki címet nyert, ám a Bajnokok Ligájában egyszer sem került a legjobb nyolc közé.

Calderón személyét illetően már az elején megosztott volt a tagság, s a feszültség, ahogy teltek az évek, egyre nőtt.

Ronaldo az ígéret, Van Nistelrooy a valóság

A királyi klub fanatikusai Florentino Pérez elnöksége alatt megszokták, hogy évente újabb világsztárok érkeznek a csapathoz. Zinedine Zidane-nal, Luís Figóval, a brazil Ronaldóval, valamint David Beckhammel – egy lapon említhető, Calderón által Madridba csábított klasszisként talán csak Fabio Cannavaro és Ruud van Nistelrooy jellemezhető. Ám az olasz világbajnok Spanyolországban meg sem közelítette 2006-os vb-formáját, a holland csatár ugyan rugdossa a gólokat, ám rendkívül sérülékeny. Az elmúlt két nyáron nem is érkezett szup e r sztár a Bernabéuba, pedig a klub mindent elkövetett, hogy többek között Cristiano Ronaldo hófehérbe öltözzön.

A levegő egyre inkább megfagyott az elnök körül – aki még olyan kijelentésekkel is gerjesztette ellenlábasai haragját, hogy „aki színészkedni akar, annak Hollywoodban a helye” (Beckham távozása kapcsán), meg hogy „olyan erős a keretünk, hogy Kakának nincs benne helye” –, ráadásul a címvédő a pályán is botladozni kezdett a múlt év vége felé, így a december 7-i közgyűlésen létfontosságúvá vált Calderón számára, hogy a pártoló tagok „csont nélkül” elfogadják a pénzügyi beszámolót, illetve az idei költségvetést.

Elfogadták. Nem csont nélkül, de elfogadták. És itt következett a Marca akciója.

Az elnök emberéből az elnök ellensége

A sokak által a klub szócsövének tekintett napilap múlt keddi számában azt állította, a december 7-i közgyűlésen az elnök tudtával olyanok is részt vettek és szavaztak – Calderón mellett –, akik bent sem lehettek volna a teremben, vagy ha igen, voksolásra semmiképpen sem voltak jogosultak. Emellett a lap állítása szerint több mint kétszáz pártoló tagot, akik szavazhattak volna, be sem engedtek a terembe. Calderón csípőből cáfolt, azt állítva, semmiről sem volt tudomása, nem ismeri azokat az embereket, akik jogosultság nélkül szavaztak, sőt kirúgta a vezérkar két tagját, régi harcostársait – Luís Bracenát és Mariano Rodríguez de Barutelt, közismert nevén Nanint –, mondván: ők feleltek a közgyűlés zavartalan lebonyolításáért. A vezéráldozatok nem váltak be. Nanin, aki addig tolta az elnök szekerét, szinte abban a pillanatban, amikor „jó barátja”, a presidente közölte vele, hogy kirúgták, már a Cadena Cop rádióállomás mikrofonja elé állt, és bejelentette: mindent az elnök utasítására tett, aki cserébe azt mondta neki, vagy lemond, vagy fegyelmi bizottság elé citálja.

A Calderón számára három legfontosabb napirendi pontban a közgyűlés így szavazott. 1. 2007–2008-as szezon pénzügyi beszámolója: 603 igen, 442 nem, 52 tartózkodás. 2. 2008–2009-es évad költségvetése: 564 igen, 517 nem, 36 tartózkodás. 3. a választási bizottság tagjainak megnevezése: 333 igen, 145 nem, 26 tartózkodás.

Különösebb matematikai előképzettség nélkül is látható, a kint rekedtek esetleges ellenvoksaival, valamint a lap által következetesen „beszivárgóknak” hívott tíz ember szavazatai nélkül finoman szólva sem volt előre garantálható a Calderón-csapat sikere. Arról már nem is beszélve, hogy a közgyűlésre beengedték a Calderónnal szimpatizáló madridi ultr a csoport, az Ultras Sur tagjait, akik az elnököt bíráló felszólalások ideje alatt pfujolásba és anyázásba kezdtek, valamint a presidentét éltető rigmusokat skandáltak. A szavazatok számlálása pedig úgy történt, hogy csinos hoszteszek a felnyújtott piros és fehér kártyácskákat megpróbálták megszámlálni.

A Marca minderről fényképeket közölt, sőt kapásból nevetségessé tette az elnök mondandójának azt a részét, amelyben Nanin és Bracena magánakciójaként tüntette fel a tíz szavazásra nem jogosult ember beengedését. A lap név szerint lehozta a voksolásra jogosultak listáját, amelyen egyikük neve sem szerepel, és olyan fotósorozatot is publikált, amelyen az érintettek mindegyike egy Calderónhoz közel álló személlyel látható, nem közömbös helyszíneken: bárban vagy éppen strandon.

Üzlettársak, udvarlók, jogászok a beszivárgók

A „beszivárgók” vagy azért nem szavazhattak volna, mert nem volt pártolói igazolványuk, vagy volt, ám nincs még egy éve, hogy pártolók, ezért az alapszabály szerint nem voksolhattak volna. Akik ezeknek az előírásoknak mégis megfeleltek, azok számára a harmadik akadály, hogy nem voltak ott a július 5-i küldöttválasztó közgyűlésen, amely szintén a szavazati jog előfeltétele.

Nézzük, kik is az elnök emberei, a tíz „beszivárgó”: Lucas Kisiel, Miguel López Gil, Jorge Leal Hidalgo, Alberto Bardón, Fernando García, Tarek Garzón, Óscar Alfonso, Carlos Castillo, Miguel Ángel López Hidalgo, Enrique Valdenebro. A felsoroltak mindegyike rokonként, barátként vagy üzlettársként kapcsolatba hozható Ramón Calderónnal vagy a fiával, Jaiméval, akad, aki a lányának, Leticiának udvarol, s van, aki az elnök öccse, Ignácio baráti köréhez tartozik. Utóbbi ráadásul a klub jogásza, és fontos szerepet játszott Lassana Diarra és Klaas-Jan Huntelaar átigazolási procedúrájában, pedig közülük csak egy nevezhető a BL-re.

Ami még árnyalja a képet: a tízes felsorolásban az első, Kisiel még csak nem is pártoló tag, az utolsó, Valdenebro pedig az Atlético Madrid(!) pártoló tagja.

Erre lehet mondani teljes joggal: röhejes.