A túl sok beszéd dacára él a bizalom

Úgy is szólhatna a hír, hogy válogatott támadóval erősített a Diósgyőr: Tóth Mihály a DVTK játékosa. Igaz?Úgy is szólhatna a hír, hogy válogatott támadóval erősített a Diósgyőr: Tóth Mihály a DVTK játékosa. Igaz?

Igen, így van – felelte Tóth Mihály.

A történet mégsem ilyen egyszerű, hiszen biztosra vettük, hogy távozik.

A szurkolók és a vezetők is lemondtak már önről, mégis visszatért – vagy maradt?

Nem akartam feltétlenül elhagyni a csapatot. De a kialakult helyzetre tekintettel gondolom, érthető, hogy bejelentettem: nem szeretnék tovább maradni. Megviselt az elhúzódó bizonytalanság, és amikor Sisa Tibor is a távozás mellett döntött, nem láttam már más megoldást. Noha megmozdult az egész város, hogy maradásra bírják a szakembert, ő makacs ember. Amit egyszer kimond, az később is úgy van. A visszacsábítására tett kísérletek kudarcba fulladtak, a „kampány” pedig idővel elcsendesedett.

Mégis Sisa Tibor távozása indította el a lavinát:Káli Sándor polgármester a tettek mezejére lépett, ahogy a tehetős miskolci vállalkozó, Wicha József is. Szerdán pedig lett pénz a kasszában.

Mindkettejükkel beszéltem, és elmondták: szükség van rám, ahogy Sisa Tibort is győzködték. Magam is sokat töprengtem. Úgy tudom, a háttérben már a vezetőedző szerződésbontása előtt megkezdődtek a tárgyalások, hogy rendeződjön a klub anyagi helyzete. Ám oly sok hitegetés után egyszerűen nem tudtam tovább várni. Sisa Tibor a távozásával viszont tényleg elindított valamit! Wicha József biztosított arról, hogy kiegyenlíti a fennálló tartozásokat, és amit ígért, maradéktalanul betartotta. Szerdán hozzájutottunk a pénzünkhöz, és bár apró áldozatot hoznunk kellett, azt hallottam, a vezetők mindenkivel könnyedén megállapodtak, így velem is. Most már úgy látom, hogy a következő időszakot nem a vegetálás és az elmaradó fizetések jellemzik.

Óriási fordulat ez, hiszen a múlt héten még a szerződése felbontását kérte, szabadon igazolható lett volna. Akadtak kérői?

Az első és másodosztályból is érdeklődtek, tárgyalásig azonban csak a pécsiekkel jutottam. Szimpatikus csapat a Pécs, nyugodt háttérrel, feljutási reményekkel. Megkerestek, beszélgettünk, mégis ott motoszkált bennem: nem szeretnék mindenáron hátat fordítani a Diósgyőrnek. Talán Sopronban éreztem ilyet legutóbb, olyan a piros-fehérek öltözője, mintha a második otthonom lenne, a drukkerek pedig bizonyították, mennyire fontos nekik a csapatuk. Ez is közrejátszott a döntésemben. Remélem, jól tettem. A szerződésemet szerencsére nem bontottuk fel, ugyanúgy él tovább.

Azt olvastam a világhálón, hogy a diósgyőri vezetők a szemére vetették: a nehézségek közepette túlzottan „hangos” volt.

Már ezt is tisztáztuk. Azt mondták, hogy a kelleténél többet beszéltem az újságoknak. Pedig nem a személyes érdekeim vezéreltek. Megbízott csapatkapitányként úgy éreztem, kötelességem a társaim nevében kiállni a nyilvánosság elé, hogy jelezzem, gondjaink vannak.

Képzelje, érdekes szurkolói hozzászólásokat találtam. Nem mindenki örül a maradásának. Meglepődött?

Erről nem is hallottam. Mire gondol?

Mondjuk úgy, néhányan nehezen viselik, hogy menekülni próbált a süllyedő hajóról, most mégis „visszaevezett”…

Nem érzem jogosnak a kritikát. A süllyedő hajó kapcsán annyit elárulhatok, hogy a távozásom fejében valamennyi pénzemről lemondtam volna. Mindenki értse meg, elfogyott a türelmem, a végső lökést pedig az adta, hogy Sisa Tibor is felállt. És ha már „visszaevezést” emleget, újból hangsúlyozom: a vezetők érzékeltették, hogy a csapatnak szüksége van rám.