Célegyenesben Vancouver

A média apraja-nagyja letele pedett a káposztásmegyeri jégcsarnok nézőtéren, és onnan nézte, amint pontban délután ötkor kirajzik tizenegy sárga és tizenegy zöld mezbe öltöztetett mezőnyjátékos – köztük a gyomorfertőzése miatt kieső Peterdi Imre helyére tartalékból előlépő Berta Ákos –, kiegészülve a három szürke dresszes kapussal. Persze néhány fotós nem állta meg, hogy a palánkok mellől kattogtasson, de sok vizet ők sem zavartak. A fiúk elvoltak a saját dolgukkal, figyelmesen hallgatták, amint Pat Cortina szövetségi kapitány mindig elmondja, mi a következő feladat. Aki viszont elsőre lemaradt, kénytelen volt beérni az instrukciókat rotációban fordító csapattársak zanzásított verziójával. Volt, amikor a tolmácsolás nem volt tökéletes, egy ízben Cortina le is állította a gyakorlatot, pedig a többiek gyors újratüzeléssel leplezték, hogy egyikük nem kapcsolódott be a következő szakasz akciójába.

Ettől függetlenül pörgött az edzés, szinte magától, amit a saját edzésükkel végző gyerekek csillogó szemmel követtek az előtér üvegfala mögül. Csak aztán a szülők többsége megemlíthette, hogy másnap iskola, és a lecke még nincs kész, mert ahogy sötétedett kint az ég, úgy fogytak a szemlélődő csemeték. Viszont közülük egy örök emlékre tett szert, amikor Palkovics Krisztián egészséges lökete nyomán a korong a kapuvasról felvágódva a széksorok között végezte, este pedig feltehetőleg a gyerekszoba polcán.

A másfél óra intenzív mozgásnak aztán hirtelen vége lett, a rolba egyszer csak megjelent a jég szélén, és gyakorlatilag letakarította a válogatottat a pályáról, ugyanis kölyökmeccs volt soron. Ám a napnak ezzel korántsem lett vége. Az még hagyján, hogy az eddig megtartóztatott kollégák végre kiélhették magukat, és minden arra járót kamera elé állítottak – a „Te vagy a Vas János?”-kérdés jelezte, már nem csupán a szaksajtó érdeklődik –, de némi meglepetésre nemcsak ők lepték el az öltözőfolyosót, hanem a doppingellenőrök is. Miközben a szakmát váltó Palkovics rendezvényszervezőnek felcsapva igazgatta néhány társát az egyik lap beállított fotójához, a másik végen sokasodtak a vizes palackkal az ajtó előtt ácsorgók. Volt, aki elgyötörten, volt, aki megkönnyebbülve, volt, aki sikertelen próba után tért vissza a vizelet- és/vagy vérvizsgálatról.

„Figyelj, ez így nem megy, hogy egyszerre jön a négy pisis, és igazolvány is kell” – szólítottamunkatársát a „kínzószobából” dühösen egy nővér, mire az NDK-t idéző sörénnyel jelentkező Szélig Viktor a kellő hanglejtéssel megjegyezte: „Itten rendnek kell lennie, nem lehet ám csak úgy”.

Az említett munkatárs pedig a fordítva álló kameráról is megkérdezte, hogy be van-e kapcsolva…

Mit lehet tenni, nem csak a mieink készülnek az olimpiára, az olimpia is készül a mieinkre.