Szerényen, mint a legnagyobbak

Lindsey Vonn-nak nagyon kijárt már egy világbajnoki aranyérem. 2007-ben Aréban második lett a lesiklásban és a Super G-ben is. Aztán a műlesiklóversenyek előtt összetörte magát, és kórházba kellett szállítani, törött könyökkel pedig nem lehet síelni. A helikopter és a kórház egyébként is kísérthette a 24 éves amerikai világkupagyőztest, ugyanis Torinóban az olimpián is kórház lett a vége a lesiklóedzésnek.

Pedig a Lindsey Kildow-ként anyakönyvezett (férje, Thomas Vonn is alpesi síző) hölgy szinte a havas lejtőkön született. Az „ikervárosok” egyikében, St. Paulban látta meg a napvilágot, s bár Minnesotában nem könnyű hegyet találni, hogy mennyire illik az ifjú hölgy lábára az élezett sítalp, már 1999-ben bebizonyosodott. Ekkor – első amerikaiként – megnyerte a korosztály legjelentősebb versenyét, a Trofeo Topolinót (azaz a Miki egér-bajnokságot) az olasz Alpokban.

A vb-helyszín, Val d’Isere mindenképpen jót jelenthetett számára, hiszen itt szerezte első világkupapontjait még 2001-ben egy 26. hellyel. Azóta sokkal följebb áll általában a rangsorban, többnyire a dobogón. Minden számban van keresnivalója, a gyorsakban némiképp több, mint a szlalomban. 2005-ben és 2006-ban is szerencsét hozott neki Val d’Isere, mind a két esztendőben megnyerte az ottani lesikló-világkupaversenyt.

A vb előtt bombaformába hozta magát: Garmisch-Partenkirchenben műlesiklásban és Super G-ben is tönkreverte a mezőnyt, benne legnagyobb riválisával, az akkor hazai pályán versenyző Maria Rieschsel, s 18 vk-győzelmével beérte legeredményesebb honfitársát, Tamara McKinneyt. Tavalyi összetett világkupa-győzelme, a McKinney-féle rekord beállítása, és remek formája – most is vezet az összetett világkupában – ellenére megmaradt szerénynek – ez a legnagyobbak sajátja. „Tudom, hogy jó formában vagyok, de túlzás engem Tamarához hasonlítani, ő senkihez sem hasonlítható karriert tudhat magáénak, igazi sztárnak számított” – mondta Lindsey Vonn, majd nekilátott a Balcon de Val néhol 64 százalékos lejtőinek. 21-es rajtszáma is sokat sejtetett, hát még az, ahogy teljesítette a pályát, 34 századdal előzte meg a másodikként induló Marie Marchand-Arvier-t (az is megérne egy misét, hogy a francia hölgy csaknem hazai győzelemmel derítette jobb kedvre egyébként sem bánatos honfitársait a lelátón, őt senki sem várta ilyen előkelő helyre), s lett ezzel a versenyszám első amerikai női világbajnoka.

Az agresszíven versenyző, tizennegyedikként induló osztrák Andrea Fischbacher állhatott még dobogóra, nyugati szomszédainknak igazán nem volt rossz napjuk: bemutatkozásként még a 19 éves Anna Fenninger és Eli-sabeth Görgl is befért a legjobb hatba. Maria Riesch csak a nyolcadik, a szakági világkupa vezetője, az olasz Nadia Fanchini a kilencedik helyen ért célba. Mind a ketten jobban jártak azonban a szám 2005-ös és 2007-es világbajnokánál, a svéd Anja Pärsonnál, aki nem tudta befejezni a versenyt. A már olimpiai kvótás Berecz Anna 1:34.58-as idejével három chilei és egy ukrán versenyzőt megelőzve a 34. helyen fejezte be a viadalt.