Kiharcolt apróbb sikerek

Hetvenöt percet játszott az Izrael ellen 1–0-ra elvesztett felkészülési mérkőzésen Juhász Roland, aki eltiltása miatt kénytelen kihagyni a márciusi, Albánia elleni vb-selejtezőt. Sokak szerint a múlt szerdai mérkőzés kiváló alkalom lett volna arra, hogy a szövetségi kapitány megnézze, kivel pótolhatja az Anderlecht védőjét, ám Erwin Koeman szerint a szóba jöhető jelöltek közül Gyepes Gábor megsérült, Vaskó Tamást nem engedte el a klubja, míg Tímár Krisztián negyedórát játszott Juhász Roland helyett.Hetvenöt percet játszott az Izrael ellen 1–0-ra elvesztett felkészülési mérkőzésen Juhász Roland, aki eltiltása miatt kénytelen kihagyni a márciusi, Albánia elleni vb-selejtezőt. Sokak szerint a múlt szerdai mérkőzés kiváló alkalom lett volna arra, hogy a szövetségi kapitány megnézze, kivel pótolhatja az Anderlecht védőjét, ám Erwin Koeman szerint a szóba jöhető jelöltek közül Gyepes Gábor megsérült, Vaskó Tamást nem engedte el a klubja, míg Tímár Krisztián negyedórát játszott Juhász Roland helyett.

Détári Lajos: – Számomra nem vitás, hogy azt játszatom, akivel Juhász Rolandot pótolni akarom. Attól tartok azonban, az MLSZ finoman jelezte a kapitánynak, hogy most minden apró sikerre szükség van, így akkor is játsszon a bekk, ha Tiranában csak néző lehet. Csakhogy ezért nem szabadna feláldozni egy fontos selejtezőt…

Várhidi Péter: – Erre csak azt mondhatom, én mit tettem volna hasonló helyzetben. Nálam Juhász Roland biztosan nem kezdett volna, legfeljebb a hajrára cserélem be, és azt tesztelem, aki a helyén szerepelhet, a csapatnak is szoknia kell, hogy a sorsdöntőnek ígérkező, albánok elleni találkozón a védelem biztos pontja nem lesz ott. Velem is történt hasonló: éppen Juhász Roland sárgult be Málta ellen még 2007-ben, de a szombati selejtező után szerdán játszottunk felkészülési meccset Lengyelországban, és nem volt a keretben több védő, így kényszerből játszattam a hátvédet, tudtam, Moldovában nem lehet velünk. Nem is tudtuk pótolni… Azt se feledjük, hogy sérülés az albánok elleni meccs előtt is közbejöhet, már csak ezért jó lett volna tesztelésre használni az izraeliek elleni találkozót.

Csapó Gábor: – Az sincs kizárva, hogy Erwin Koeman abban reménykedik, az UEFA váratlanul eltörli Juhász Roland eltiltását, és akkor nagyon jól jön, hogy ő is pályára léphetett Tel-Avivban. A helyzet az, hogy ha Tiranában nyerünk, akkor egy kicsit előrelép a magyar válogatott, ha nem, akkor nem…

Kísérletezik az U20-as korosztály. Az 1989-ben születettek csapata tavaly Sisa Tibor vezetésével kiharcolta a szeptemberi, egyiptomi világbajnokságon való részvétel jogát. A ma már a holland Wilco van Buuren vezette együttesben több, 1988-ban született játékos is pályára lépett néhány napja az Olaszország elleni Alpok–Adria-kupameccsen, olyanok, akik a vb-n nem vehetnek részt, de most a vb-re való felkészülés helyett fontosabb volt az eredmény a szövetség szerint „méregerős” keret számára. A meccsen 3–0-ra győzött Olaszország.

Détári Lajos: – Ugyanaz a helyzet, mint az előző kérdésnél: minden apró sikerre szükség van. Nem baj, ha van egy vb-re készülő csapat, játsszon abban is olyan, aki a vb-re amúgy nem mehet ki. Igaz, félve mondok bármit is, mert a sok érthetetlen dolgot kommentálva úgy tűnhet, mintha nekem bajom lenne az MLSZ-szel, pdig a valóság az, hogy a szövetségnek van valami baja velem, csak azt nem tudom, micsoda. Napnál világosabb, hogy ezt a csapatot együtt kellett volna tartani, azzal kezdve, hogy Sisa Tibor marad az edző, aki kivitte a gárdát a világbajnokságra. Nem így tettek, szerintük inkább jöjjenek a hollandok, akik remek szakemberek, efelől nincs kétségem, csak éppen eredmény nincs azóta. Az is furcsa volt nekem, hogy a Fradi fiataljai legyőzték a hetek óta közösen edző utánpótlás-válogatottat, ám erről alig hallani, ilyesmit nehéz is eladni a szövetségi sikersztorik között.

Várhidi Péter: – Az U21-es Eb-selejtezőn játszhatnak az 1988-ban születettek, az pedig kvalifikál a londoni olimpiára. A kérdés az: melyik a fontosabb, az olimpia vagy a szeptemberi vb? Magam azt javasoltam annak idején, hogy érdemes szétszedni e két korosztályt, és a vb-re készülőknek határmenti találkozókat lekötni az osztrákok, a horvátok, a szerbek, a románok, az ukránok, a szlovákok ellen, jó erőfelmérők lettek volna azok is, legalább olyanok, mint az Alpok–Adria-kupa. És a tétje sem lett volna sokkal kevesebb… Szerintem logikusabb lenne most csak a világbajnokságra készülő csapatot játszatni.

Csapó Gábor: – Az iskolában is kellemetlen, ha évet kell ismételni, szóval, nem hinném, hogy a vébére készülő csapatot érdemes idősebbekkel megerősíteni: három góllal önerőből is ki tudna kapni az a csapat.

Súlyos állkapocstörést szenvedett a Vasas fiatal játékosa, Mundi Roland, de könnyen lehet, hogy csak néhány ezer forintot kap biztosítás címén, ugyanis Magyarországon nincs sportolókra, sportsérülésekre szakosodott biztosító. Ki biztosítsa a futballistákat, a sportolókat? Ők magukat? Vagy a klub, a szövetség őket? Ön profi sportolóként mennyit áldozna havonta egy sport célú biztosításra, és mi lenne reális kárpótlás súlyos sérülés esetén?

Détári Lajos: – A klub dolga lenne, de egy profi futballistának jól felfogott érdeke biztosítania magát. A Hivatásos Labdarúgók Szakszervezete jó kezdeményezés, és olvastam, ez ügyben is van véleménye, de ennek nálunk alig van ereje, az olaszok hasonló szakszervezete, ha kell, az összes bajnoki kezdési időpontját képes módosítani… Nekem ezzel nem sok gondom volt, amikor 18 millió márkáért megvett az Olympiakosz, olyan biztosítást kötöttek, hogy amikor megsérültem, abból telt a világ legjobb sebészére, vagy a Bologna játékosaként St. Moritzban operáltak meg, s a műtét után negyven napig Amszterdamban voltam rehabilitáción – a klubnak is érdeke, hogy a legjobbjai minél előbb egészségek legyenek, és ezért áldoz is. Csak hát tudjuk, a biztosítók jellemző tulajdonsága mifelénk, hogy a pénzt nagyon szeretik beszedni, de ha baj esetén fizetni kell, valahogy kevésbé lelkesek.

Várhidi Péter: – A klubok felelőssége lenne, de pontosan tudjuk, milyen helyzetben vannak a magyar csapatok, így hiú ábránd tőlük várni a kérdés megoldását. A játékos érdeke, hogy megtalálja a számára leginkább megnyugtató megoldást, mert tudjuk: a sérülés benne van a játékban. Amikor klubedző voltam, sokszor kerestek meg minket különböző biztosítótársaságok ajánlatokkal, de hogy mennyire voltak kedvezőek, azt a futballista dolga eldönteni. Szerintem azt a megoldást kell megkeresni, amely – felkészülve egy súlyos, akár féléves kihagyást követelő sérülésre – hónapokig szavatolja az átlagkeresetet megközelítő összeget.

Csapó Gábor: – Ez ügyben Faragó Tamás barátommal már 1978-ban kerestünk megoldást, és azt hiszem, megelőztük a korunkat. A sportbiztosítás ma sem az igazi, képzelheti, mi volt három évtizeddel ezelőtt… Ezért mi felkerekedtünk, saját magunk találtunk egy angol biztosítót, és azzal szerződtünk. A mai viszonyok alapján havi harmincezer forintot adnék, amely egy féléves kihagyásért négymilliót fizet.