Törés után töretlenül

A magyar Orth Györgytől a brazil Tostaón át a háromszoros aranylabdás holland Marco van Bastenig hosszú a sora azoknak a futballistáknak, akiknek karrierjét egy-egy súlyos sérülés végzetesen megtörte, netán le is zárta. A hétfő esti Arsenal–Cardiff City FA-kupa-mérkőzés (4–0) viszont emlékeztetett bennünket arra, hogy bár a labdarúgás veszélyes üzem, egyben kifogyhatatlan tárháza is az örömkönny-csalogató fordulatoknak.

„Ez életem legszebb napja, mert bebizonyosodott, hogy képes vagyok úgy futballozni, mint sérülésem előtt” – mondta a két gólt szerző Eduardo da Silva megindultan a találkozó lefújását követően, és alighanem sokadszor is átfutott az agyán az elmúlt 51 hét minden megpróbáltatása. Kezdődött tavaly február 23-án Martin Taylor, a Birmingham City védője rossz ütemű belépőjével; az Arsenal-csatár több darabra tört bal bokáját nem minden televíziós adásrendező volt hajlandó megmutatni a nézőknek… Szinte azonnal műtét következett, majd jött a rehabilitáció véget nem érőnek tűnő, kétségekkel teli időszaka.

„Be kell vallanom, voltak félelmeim, hogy visszanyeri-e valaha a sérülés előtti formáját – mondta például Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere. – A szakmában eltöltött hosszú évtizedek során sok hasonló, szomorúan végződő esetnek voltam szemtanúja. Eduardo azonban soha, egyetlen pillanatig sem gondolt a kudarcra. Termetre ugyan alacsony, de hegynyi lelkierő szorult belé!”

Tíz hónapba telt, mire Eduardo december közepén a tartalékcsapat tagjaként újra pályára léphetett – közben nélküle zajlott le például az Európa-bajnokság, amelynek selejtezőin tíz góllal a második legeredményesebb játékos volt. Aztán kellett még másfél hónap, hogy a kezdetben óvatos Wenger örömmel kijelenthesse: „Eduardo visszanyerte gólerősségét, és már nem tart a szerelésektől.”

Felgyorsultak az események: a múlt héten a csatár (gólpasszal) visszatért Horvátország válogatottjába, a hét végén kispados volt a Premier League-ben, s hétfőn a Cardiff ellen jött az a bizonyos dupla – egy gól fejjel, egy tizenegyesből. Az elsőt követő pillanatokban a jegygyűrűjére lehelt csókot, megköszönve a családtól kapott temérdek segítséget, a másodiknál Tony Colbert erőnléti edzőt ölelte meg hálásan.

Sérülésekor Eduardo alig fél éve volt az Arsenal játékosa, csupán néhány hete mondhatta magát stabil kezdőnek – most megváltóként várták vissza. Ahogyan a Times cikkírója fogalmazott a Cardiff elleni meccs után: Eduardo egy személyben testesítette meg a kapu előtt ragadozóként vérengző Alan Smitht és a társakat mesterien helyzetbe hozni képes, kreatív Dennis Bergkampot. Mi tagadás, a bajnokságban az ötödik helyen szerénykedő, sérülésektől sújtott Arsenalnak nagy szüksége lenne két egykori ikonjára, de legalábbis a kvalitásaikra.

Eduardo ég a tettvágytól – a bajnokságban dobogós helyezést, az FA-kupában és a Bajnokok Ligájában hosszú menetelést ígért a szurkolóknak a hétfő esti eufóriában –, ám Wenger hangsúlyozta, ilyen hosszú kihagyás után nem fogja háromnaponta a mély vízbe dobni. Lám, a Cardiff ellen is le kellett cserélni, mert szalagjait megviselte az igénybevétel. Azt persze a francia menedzserrel együtt mi is tudjuk: eredménykényszerben nehéz lesz ellenállni a kísértésnek.