Szerénység és önzetlenség

„Lassan, kérem…” – figyelmez tet mellesleg remek kiejtéssel Honma Kazuo, hogy végső soron külföldivel, a magyart nem anyanyelveként beszélő emberrel van dolgom. A hangsúly, a hanglejtés, a szókincs rendben van, legfeljebb az évek óta Magyarországon futballozó japán csatár lőlapjába köthetnék bele. Nem a 14 élvonalbeli gól, mint inkább a 45 fellépés tűnik szerénynek a szombaton a REAC-ot 2–1-re verő DVTK első találatának szerzőjétől. Mindamellett a közelmúltra vonatkozó bontott statisztika félrevezető lenne, ha a támadónak nem lenne hozzáfűznivalója: a honi liga első japán játékosa 13 fellépésen hétszer volt eredményes az előző szezonban, míg a jelenlegiben 16 meccshez négy gól társul.

„Gyakran az oldalvonal mellé rendelnek az edzők, így volt ez Sisa Tibor alatt, és most, Gálhidi György irányításával is – húzott elő egy védhető érvet Honma Kazuo. – Csatárnak tartom magam, de ha az edző a szélen szerepeltet, akkor azon a poszton akarom magamból kihozni a legtöbbet. Az ősszel nagyon sok ziccert kihagytam, ez indokolja a fenti furcsa párosítást, a kevesebb gólt. De talán sikerül átírnom a tavalyi gólrekordomat és túlszárnyalnom a hét találatot – ez a személyes célom, ami a csapat érdekeit is szolgálná. Nem gondolkodom helyezésen, az élet úgyis hozza a soros feladatot: legközelebb Kaposváron akarok nyerni, aztán Miskolcon, és így tovább.”

Az eltökéltség, illetve az önzetlenség a pályán kívül, a hétköznapjaiban is tetten érhető. Tavaly márciusban a Hungária körúton szerzett góljával (MTK–DVTK 1–1) egy miskolci vendéglőt üzemeltető támogató felajánlásának köszönhetően „egyhetes” ebédet nyert, s a bónuszt csapattársaira is „kiterjesztette”, mondván, ha annyi ebédet „lőne” össze, hogy a menü elfogyasztása meghaladná az erejét, vendégül látja a társakat. A téli szünetben, Japánban éppenséggel ki is szolgálhatta volna őket.

„A hosszú szabadságokon hazautazom, és beállok a mosogatópulthoz – vagy ki a placcra. Édesanyám egy pici japán éttermet vezet, ha jut rá időm, segítek: tányérmosogatással, az asztalok leszedésével, pincérkedéssel. Tessék? Szó sincs róla, nem kérek érte fizetséget. Miféle segítség lenne az? Örömmel teszem, de eszembe sem jut, hogy a futball után esetleg én is hasonló üzletbe fogjak. Most még a labdarúgás a lényeg, szeretnék előrébb lépni, de ehhez eredmények kellenek – és sok-sok Honma-gól.”