Magyar közeg kontra angol stílus

nehéz az embernek elfogadtatnia magát egy idegen közegben, de csak az idegenben… Jól emlékszem, eleinte többször is kritikák céltáblájává váltam, viszont sohasem sértődtem meg emiatt, inkább csendben tettem a dolgomat. Mindig a holland szakember, Henk ten Cate példája lebegett a szemem előtt. Az MTK korábbi mesteréről nyugodtan kijelenthetjük, hogy »csodaedző«, a közvélemény mégis heves támadást indított ellene. S lám, kinek lett igaza?!”

A magyarul (is) remekül beszélő külföldi szakember amondó: nem árt, ha egy edzőnek markáns véleménye van, s azt másokkal is kész megosztani. A „csomagolás” lehet puritán vagy hivalkodó, a tartalom a lényeg.

„Egy edzőnek legyen saját stílusa – mondja még Tomiszlav Szivics. – Nem lehet úgy csapatot irányítani, hogy az embernek nincsenek határozott elképzelései. Hogy valaki éppen külföldi vagy sem, ez esetben teljesen másodlagos. Dolgozni kell – ennyire egyszerű. Úgyis mindent, illetve mindenkit a teljesítménye tükrében ítélnek meg. Ha eredményes a csapat, elégedettek a vezetők, a játékosok és a szurkolók is. Olyankor már teljesen mindegy, korábban ki mit mondott vagy gondolt.”

Hogy a külföldről jött edzőnek minden esetben alkalmazkodnia kell, nem kérdés. Tomiszlav Szivics szerint úgy kell „beilleszkedni”, hogy közben ne csorbuljon az edző személyisége. Visszautasítja azokat, akik beleszólnának a munkájába, vagy megmondanák, mit hogyan és miért kell nálunk csinálni.

„Minden tiszteletem az ilyen embereké, de én kitartok a véleményem mellett – érvelt a KTE szakvezetője. – Egyébként pedig úgy tartja a mondás: nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja…”

A labdarúgók szeretik, ha bokszolhatnak az edzésen

Mátyus János játszott Skóciában, így ferencvárosiként nem lepték meg Bobby Davison módszerei.

„Külföldi, új impulzust ad a klubnak, más kultúrát honosít meg – mondta a manapság a Tatabányát erősítő védő. – Magam kimondottan élveztem az edzésmódszereit, így azt mondom, ne hagyja magát bedarálni, legyen önmaga! Nekem tetszett, hogy boksz volt az edzésen, hogy nem lehetett tudni, mi lesz a következő feladat, hogy hetvenperces, de nagyon intenzív az edzés, a szerda szabadnap, elég egy órával a mérkőzés előtt érkezni... Nálunk az a szokás, hogy órákig kuksoljunk az öltözőben, és eltompulunk, mire kezdődik a találkozó. Amit a Fradiban Bobby Davisonnál csináltunk, az nekem ismerős volt Skóciából, így nagyon élveztem a tréningeket. A konkrét esetről pedig azt mondhatom: egy edzőmeccs esetében lehetne kompromisszumot kötni. Ha kitudódott, és sokakat érdekel a Fradi, attól még hasznos meccset lehetett volna játszani Nyíregyházán…”