Hathetes kihagyás után is a csapatban

Ha valaki, Böőr Zoltán aligha bánja, hogy elmaradt a teljes hétvégi forduló…Ha valaki, Böőr Zoltán aligha bánja, hogy elmaradt a teljes hétvégi forduló…

Fején találta a szöget, számomra az elmúlt napokban valóban jól alakult az időjárás – felelte a középpályás. – Eredetileg úgy volt, hogy a sérülésemet követően már csütörtökön bekapcsolódom a közös munkába, ám végül abban maradtunk, csak hétfőn csatlakozom a többiekhez. Ha Dragoljub Bekvalac úgy látja, esetleg már a Kecskemét ellen pályára léphetek, de mert van lemaradásom, akkor sem leszek csalódott, ha még a tizennyolcas keretbe sem kerülök be.

Szerencsésnek nem nevezhető, hiszen csapata első felkészülési mérkőzésén az FC Nitra ellen ötpercnyi játékot követően le kellett jönnie a pályáról. Gondolta volna, hogy ennyire hosszadalmas lesz a felépülése?

Talán meglepődik, de a válaszom: igen. Korábban a combhajlítómban éreztem már hasonló szúró fájdalmat, így biztos voltam benne, szakadt a rost. Azonnal tudtam, többhetes pihenő vár rám. Volt olyan este, amikor az interneten két órán keresztül tanulmányoztam a szakirodalmat, így nem ért váratlanul a hír: négy-hat hét a gyógyulási idő. A hat hét éppen szombaton telt le.

Lemaradt a törökországi edzőtáborról, nem játszhatott azokon a meccseken, amelyeken Dragoljub Bekvalac próbálta összerakni a tavaszi ETO-t. Mekkora hátrány ez a csapatba kerülés szempontjából?

Úgy lépek pályára, hogy egyetlen felkészülési találkozón sem játszottam, és kihagytam az edzéseken a taktikai gyakorlásokat is. Az erőnlétem nem az igazi, hiányoznak a meccsek, az viszont megnyugtat, hogy Dragoljub Bekvalac folyamatosan biztatott, éreztette, szüksége van rám. Tudom, ha rendben vagyok, helyem lehet a kezdő tizenegyben.

Szokványosnak nem nevezhető, amikor egy klub nyolc külföldi labdarúgót igazol a rajt előtt. Sérülés, eltiltás, formahanyatlás is alakíthatja a kezdőcsapatot, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, amit Dragoljub Bekvalac mondott, amikor Győrbe szerződött: a kispadra felesleges külföldről igazolni. Ez azt jelenti, hogy az ETO-ban a bajnoki találkozókon az idegenlégiósok lesznek többségben?

El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor a pályán több külföldi lesz, de miért lenne ez probléma? Magyarpárti vagyok, annak örülnék, ha csupa hazai futballista alkotná a keretünket, azonban látni kell: aki erősítés lenne, azt szerződés köti a klubjához, vagy megfizethetetlen. A tulajdonos eredményes csapatot akar, és ha céljait idegenlégiósokkal tudja elérni, külföldi labdarúgót igazol. Azért szeretnék abban hinni, hogy lesz Győrben olyan tizenhét-tizennyolc esztendős fiatal, aki felkerül az első kerethez, és bizonyítja, helye van az együttesben. Aki amellett, hogy tiszteli az idősebbeket, kellően motivált, meg akarja magát mutatni a világnak. Az nem lehet, hogy Nyugat-Európában tizenévesek már alapembernek számítanak, nálunk pedig huszonkét esztendősen is még csak tehetség valaki.

Abban senki sem kételkedik, hogy az ETO a tizennegyedik helyről megindul felfelé. A kérdés csak az, hogy meddig jut el.

A bajnoki cím sorsába nyilván már nem szólunk bele, de a negyedik helyre odaérhetünk. Saját szemszögünkből rettentő rosszul mutat a tabella, ám jó rajt után az élmezőny után eredhetünk. Három fronton zajlanak a küzdelmek, szükség van minőségi labdarúgókra. Lehetőleg mindegyik poszton kettőre.

A Nemzeti Sport osztályzatai alapján Böőr Zoltán lett az őszi idény játékosa. Magasra tette a lécet.

Fontos az egyéni elismerés, a csapat gyenge szereplése miatt azonban ennek nem tudtam örülni. Remélem, a tavasszal az ETO-ból többen is versenyben lesznek posztjukon a jó helyezésekért, mert ez azt jelentené, az együttes is jól szerepel. Ami pedig engem illet, viccesen azt is mondhatnám: ha rúgok egy gólt a tavasszal, már jobban szerepelek, mint az ősszel, amikor egyet sem sikerült.