Raktárból elővett csillag

„A tizenhatoson belül még min dig Inzaghi a földkerekség egyik legveszélyesebb csatára” – méltatta a 35 éves támadót Carlo Ancelotti, a Milan vezetőedzője.

Tegyük hozzá, a szakember észrevétele a piros-feketék Atalanta elleni bajnokija (3–0) és Filippo Inzaghi mesterhármasa tükrében körülbelül annyi új információt hordoz, mint annak az óvatos meteorológusnak a megfigyelése, aki egy kiadós záport követően esős időről magyaráz. Éppen ezért nem árt leszögezni: Ancelotti dicsérete még a vasárnap délutáni mérkőzést megelőzően hangzott el.

A sok csatát megélt támadó pedig teljesítményével tökéletesen alátámasztotta az edzői véleményt: egyrészt bizonyította, hogy a tizenhatoson kívül továbbra sem számít a földkerekség egyik legveszélyesebb csatárának, ám ami fontosabb, ismét egyértelművé tette, hogy a mészcsíkkal határolt területen viszont ő az úr.

A brazil álompáros, Kaká és Ronaldinho – rejtélyesen elhúzódó – sérülése miatt kivételesen a kezdők között kapott helyet, és már a 7. percben igazolta Ancelotti szavait: egy lesről induló akciót és Marek Jankulovski bal oldali beadását követően pofozta a labdát hat méterről a kapuba. A második gólnál nem volt ilyen könnyű dolga, az üres kapu helyett Andrea Consigli kapus állt előtte – a bergamói egyesen azonban egy rutinos pörgetéssel túljutott, a többi pedig már magától értetődött. Ami a harmadik találatot illeti, ahhoz megint „csupán” jó helyezkedés kellett, hiszen Gianluca Zambrotta és Jankulovski bal oldali kényszerítője után ismét csak a védtelenül hagyott kapuba kellett passzolnia.

Újfent kiderült, az évek múlásával sem kopott meg Inzaghi már-már természetfeletti képessége, amellyel előre megérzi, mikor és hol kell a labdát várnia. Lehet ezt szerencsének is nevezni, de ha valakit ennyiszer segít a véletlen, az legalábbis gyanús.

Ráadásul ezúttal a „körülmények” tényleg kedveztek Inzaghinak, ékpárja ugyanis Alexandre Pato volt, akivel valamiért nagyon könnyen megérteti magát a pályán. Idéznénk Ancelotti fenti gondolatának folytatását: „S amennyire verhetetlen Inzaghi a tizenhatoson belül, annyira hatékony Pato a tizenhatoson kívül. Az ideális befejező csatár kettejük elegye lenne...”

Azért külön-külön sem roszszak: a duó eddig összesen 501 percet töltött egyszerre a pályán (12 mérkőzésen), és együttesen 12 gólt ért el – hétszer a „mester”, ötször a „tanítvány” volt eredményes. Egyszerű matematikai művelettel kiszámítható, a páros átlagosan minden 42. percben, azaz körülbelül félidőnként egyszer beveszi az ellenfelek kapuját.

Inzaghi vasárnapi fellépésének összegzése helyett elég, ha felidézzük a pillanatot, amikor lecserélték: a San Siro közönségének ütemes tapsa kísérte a játékost a kispadig, ahol nem felejtette el egy öleléssel megköszönni Ancelottinak a „lehetőséget”.

Hasonlóképp értékelték a szurkolók a – kölcsönszerződését júniusig meghosszabbító – David Beckham legjobb napjait idéző, lendületes játékát. Az angol is tapsot kapott, amikor az utolsó percben Tabaré Viudez váltotta, a 19 éves uruguayi pedig így már elmondhatja magáról, pályára lépett tétmeccsen a Milanban. Ennél többet azonban semmiképpen sem, hisz amint befutott a gyepre, a bíró véget vetett a találkozónak…