Amint egy ütemre lépkedve előbújtak az aréna elkülönített edzőteréből, a feszültséget is maguk mögött hagyták. De hogy a lazaság csak látszat volt, azt Katona Barbara csapatkapitány is megerősítette: „Szeretjük a versenyek hangulatát, a mostani szereplés előtt nagyon izgultunk, mégiscsak hazai közönség előtt léptünk fel.” A lányok bólogatása jelezte, egyetértenek csapattársukkal, majd azt is elárulták, mi magabiztosságuk kulcsa: „Előfordul, hogy valaki nincs jó hangulatban, esetleg nem érzi magát jó formában, akkor a többiek segítenek átlendülni a nehézségeken. Csapatban szeretünk dolgozni, még akkor is, ha nem könnyű öt ember mozgását összehangolni. Viszont egyszerűbb, hogy itt mindig csak egy szerrel dolgozunk.”
A hazai nemzetközi versenyen éppen a szalag volt soron, de mire a „Kinek mi a kedvenc szere?” kérdés végére értünk, a fiatalok sorolták: labda, karika, buzogány… Még szerencse, hogy az eszközök kiválasztása nem az ő feladatuk, szabály határozza meg, melyik évben mivel kell versenyezni.
Kell a segítség a csillogó ruhák tervezésében is, elvégre a sokszor Swarovski kristályokkal ékesített apró dresszeknek sok dologgal harmonizálniuk kell. „Az edzők adják a legtöbb tanácsot. Amit viselünk, passzolnia kell a zenéhez, és az is fontos, milyen színek állnak jól nekünk.”
Bár karcsúságuk irigylésre méltó, mint elmondták, sok lemondással jár a feszes formák megőrzése. „Néha rossz, hogy a többiek ehetnek, mi pedig csak nézzük.” Hogy hol van a 14-15 éves lánykákon akár egy dekagramm felesleg is, nehéz lenne megállapítani, mindenesetre az állandó koplalás sem tántorítja el őket a ritmikus gimnasztikától. „El sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.”
A megméretésen elért előkelő helyezés pedig csak növelte sportáguk iránti szeretetüket. „Ötödikként kerültünk be a fináléba, és ezt tartani is tudtuk, ami fantasztikus” – összegeztek a lányok, miközben egymás nyakába borultak.
A junior kéziszercsapat májusban a baki Európa-bajnokságra utazik, ahol a cél nem is lehet más, mint a legjobb nyolcba kerülés.