Hosszú távon kamatozhat a siker

Lehet, hogy hetek múlva csupán egy kézlegyintésre méltatjuk a szerdai római mérkőzést, és legfeljebb a tizenegyespárbaj különlegességét, Mirko Vucsinics nagyképűen elrontott kísérletét tartjuk felidézésre érdemesnek. De előfordulhat az is, hogy ezt a napot jelöljük majd meg fordulópontként. Amint a Times cikkírója fogalmazott: akár ezen az egy estén is múlhat, hogy a már-már elveszett generációnak bélyegzett legújabb Wenger-bébik mégis együtt érnek be (esetleg hamarosan?), és a kulcsemberek nem keresik máshol a boldogulást.

„Büszke vagyok csapatomra, amely nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot. Ezen a téren sokat kritizáltak minket az utóbbi időben” – mondta Arsene Wenger menedzser a győzelemmel felérő vereség (0–1), a sikerrel megvívott tizenegyesek (7–6) után. Nemcsak ő, hanem az angol sajtó is elismeréssel szólt a talpra állásról, amelynek három jól elkülöníthető fejezete volt: egy a korán bekapott gól után, egy a későbbi római rohamok visszaverésekor, egy pedig a 11-eseknél, amelyek az Eduardo da Silva révén elrontott londoni kísérlettel kezdődtek.

„Egy pillanatig sem hittem, hogy a párharc tizenegyesekkel dőlhet el – mondta Wenger, elismerve, hogy a mérkőzés az ellenfél sikerét is hozhatta volna, ha mondjuk Gaël Clichy és Marco Motta összecsapásakor a bíró 11-est ítél a Romának. – Tudtam, hogy mivel a döntő Rómában lesz, az olaszok megszakadnak majd a győzelemért. Mindent egybevetve úgy vélem, az efféle sikerek visszaadják a hitet, és erősítik az önbizalmat, ami nagy segítségünkre lehet az idény hátralévő részében.”

Amely tartogat feladatokat bőséggel: illenék felkapaszkodni a bajnokság BL-indulással kecsegtető negyedik helyére, haladni kellene az FA-kupában – és az idei BL sem ért még véget… Utóbbiról a Times szakírója úgy vélekedik: az Arsenal nem alaptalanul álmodozik a római fináléról, elvégre a játéktudás megfelelő, és – mint szerdán látható volt – lelki tartalék is van, a nagyon hiányzó Emmanuel Adebayor és Cesc Fabregas meg előbb-utóbb felépül, ami jótékony hatással lesz az időnként akadozó játékára (Andrej Arsavin a nemzetközi porondon nem bevethető).

Nem mondhatni egyébként, hogy a tizenegyespárbaj az Arsenal műfaja lenne: a szétlövésben elveszített két kupadöntővel (KEK, 1980; UEFA-kupa, 2000) terhelt mérleg szerda estig negatív volt. Igaz, aki készült e témából, jó előjelnek gondolhatta, hogy az egyetlen ilyen győzelem egy olasz csapat, a Sampdoria ellen született (UEFA-kupa, 1995).