Bojan nem türelmetlen

Első olvasásra talán furcsa, de a listavezető Barcelona nagyszerű csatárkészletében képezhető olyan részhalmaz, amelyben Lionel Messit és Thierry Henryt nem a spanyol gólkirályi cím felé suhanó Samuel Eto’o, hanem a 18 esztendős Bojan Krkic egészíti ki félelmetes triumvirátussá. Nevezetesen: ebben az idényben Messi és Henry mellett csak Krkic szerzett gólt mindhárom, a Barcának feladatot adó vetélkedésben (bajnokság, Bajnokok Ligája, Király-kupa) – a hazai kupában keveset szerepeltetett kameruninak még van adóssága.

E statisztikai érdekesség kétségkívül éppúgy figyelemre méltó, mint a szerb származású támadó régóta csodált tehetsége – és vélhetően ugyanúgy nem jelent ajánlólevelet a kezdő tizenegybe. Az Almería elleni, vasárnapi mérkőzés (2–0) mindössze a második olyan bajnoki meccs volt a szezonban, amelyen Pep Guardiola a kezdőbe jelölte az általa csak Kicsiként emlegetett támadót, aki mindeddig nem is jegyzett gólt a Primera División 2008–2009-es idényében. Most már kettőt is (a BL-ben hármat, a kupában meg négyet).

De vajon a sztárokkal zsúfolt Barcelona megfelelő közeg-e a fejlődésre egy gyorsan kibontakozni vágyó tinédzser számára? A kérdés azért fogalmazódik meg visszatérően Bojannal kapcsolatban, mert Guardiola látszólag kevésbé bízik benne, mint az előző edző, Frank Rijkaard; a hollandnál Krkic inkább a bajnoki tizenegyhez tartozott, mintsem a kupabeli „fakóhoz”. Igaz ugyanakkor, hogy az idei és a tavalyi csapat – noha elemeiben szinte teljesen egyforma – összehasonlíthatatlan: a fent említett három csatárzseninek például sokkal jobban megy a játék mostanság. Az ifjú utód nem is elégedetlenkedik, számára – mint mondja – az a legnagyobb boldogság, ha képes élni a kínálkozó lehetőségekkel, és ebből profitál a klubja; vasárnap pontosan ez történt.

„Az ember nem számíthat rendszeres játékra olyan csapatban, amelyikben a világ három legjobb csatára, Henry, Eto’o és Messi a vetélytárs – adott tanúbizonyságot józanságáról. – Egy fiatal labdarúgó esetében az a legfontosabb, hogy maradéktalanul elvégezze a rábízott feladatokat, és megtegyen mindent a játéklehetőségért. Onnantól az edző jön. Én mindaddig nem türelmetlenkedem a kispadozás miatt, ameddig érzem, hogy fejlődöm. Egy sikeres csapat mindennapjai még úgy is hasznos tapasztalatokkal szolgálnak, ha az ember kevesebbet játszik.”

A hétfői barcelonai sportlapok, a Mundo Deportivo és a Sport címlapját uraló futballista – aki az előbbi kommentárja szerint olyan hatékonyan játszott előző este, mint egy minden hájjal megkent veterán – megerősítette, hogy nagyon jól érzi magát a Barcában, sok évig szeretne oda tartozni, ahová „mindig is vágyott”. Kapcsolata Henryval szinte testvéri, és bár hálatelt szívvel gondol az őt mély vízbe dobó Rijkaardra, természetesen Guardiolát is elfogadja mesterének a „rá váró rengeteg munkával” szembenézve. Nagy vágya, hogy ha eddig alapember volt a kupában, játszhasson a döntőben is – számára ugyanis először került karnyújtásnyira nagy klubtrófea.

Ha Joan Laporta hét végi szavaira hagyatkozunk, erre akár fogadhatunk is.

„Nagy szerencséje a Barcelonának, hogy olyan játékosokkal szórakoztathatja a közönséget, mint Bojan” – mondta a klubelnök, aki a beszámolók szerint ezután jelentőségteljesen súgott is valamit a tini csatár fülébe. Talán a kupadöntőbeli kezdőről? Bojan arcára mindenesetre mosoly ült ki…