„Legalább nem kell sorban állnunk” – állapította meg a sarkon befordulva, a jegypénztárak felé nézve egy szurkoló. Unalomig szajkózott téma ez mostanában, de hétfő este Kaposváron is megállapítottuk: egyre kevesebben kíváncsiak a magyar futballra. Negyven perccel a kezdő sípszó előtt nagyjából 150 drukker lődörgött a stadion környékén, volt, aki a televíziós közvetítésre, volt, aki a hétfő esti szokatlan időpontra, néhányan viszont a hidegre fogták a gyér érdeklődést. Morgolódott mindenki, a hazai B-közép pedig egy transzparenssel üzent: „Bajnokit élőben csak hétvégén”.
Kevesen voltak, pedig hazai közönség előtt a tavasszal most lépett először pályára a Rákóczi. Hiába tart már három hete a szezon, Prukner László együttese legutóbb november 8-án a Vasas ellen játszott odahaza bajnokit, ilyen hosszú szünetre pedig a legidősebb szurkolók sem nagyon emlékeznek már.
„Na, nehogy már, újra itt van a Zsolnai?” – dörzsölte szemét felállva a helyéről az egyik szurkoló, jelezve, hogy néhányan valóban idény eleji formában vannak a lelátón is. A Kaposvár visszatérő támadóját, Zsolnai Róbertet néhányan tapssal köszöntötték, és nyomban meg is jegyezték, vele mindenképpen veszélyesebb lehet a levegőben is a Rákóczi. Ehhez képest még fél perc sem telt el a találkozóból, amikor Nemanja Nikolics „földön” került helyzetbe, a szerb támadó viszont csúnyán a kapu mellé lőtt. Mindkét edző a kispad előtt álldogálva kezdte a mérkőzést, Prukner László és Csank János sem tudott egy percig sem ülve maradni, a hangját viszont elsőként a Rákóczi mestere engedte ki: „Játék! Játék!” A nyugtató szó hatott is valamelyest, a hazai labdarúgók próbálták megbecsülni a labdát, ám már ekkor is sok hiba csúszott a játékba.
„Igaz, hogy a tavasszal még csak a második meccsünket játsszuk, de már most ugyanazt a fegyelmezett és motivált csapatot akarom látni, amelyet az ősszel is” – árulta el az öltözőfolyosón Csank János. Nos, az agresszivitással nem is volt gond, a középpályán keményen odaléptek a zalaiak, edzőjük a harmadik hosszú indítást követően viszont értetlenül tárta szét a karját. Nem sokkal később Waltner Róbert viszont olyan gólt lőtt, hogy Csank János is csettinthetett egyet a kispadnál. A ZTE csatára laza bokamozdulattal emelte át a rárontó Kovács Zoltánt, amelyre csak olyan labdarúgó képes, akinek tökéletesen helyén van az önbizalma. Waltner Róbert az első ziccerét