Májustól végre minket is irigyelhet a világ!

Az elnök igazán körültekintő és figyelmes.

Megbeszéljük a látogatást Telkiben, amit ő örömmel vesz, hiszen szívügye az edzőközpont, aztán tíz perc múlva visszahív.

„Csak szólok, hogy vigyen magával váltócipőt – mondja Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség első embere. – Higgye el, nagy hasznát veszi.”

Áldom is a gondoskodását, amikor megérkezem a Bu-dapesttől mintegy húsz kilométerre fekvő, gyönyörű faluba. Látszik, tehetős emberek költöztek ide az utóbbi években: rengeteg az új, nagy és szép ház, a község ápolt, szemlátomást folyamatosan fejlődik és terjeszkedik. A panoráma csodálatos, a Pilis erdősége és a távoli völgy tájfestők ecsetjére kívánkozik. Tábla nem jelzi, merre épül az MLSZ edzőcentruma, de nincs is rá szükség, elég követni a teher­autók nyomát, keresni a nyüzsgést, és egy kanyar után már látni is az épületet.

Csupán a megközelítéssel akad némi gond. A szűk úton a hatalmas kocsimonstrumok olykor egymást akadályozzák, haladni nemigen lehet, tanácsos kicsit távolabb parkolni és gyalog elindulni az építkezésre, csak arra kell ügyelni, hogy ne süllyedjünk el tér-dig a sárban. Ezen a ponton válik hasznossá a váltócipő: már az első lépések után tocsogok a ragacsos, felázott agyagban. Kicsit távolabb egy autó vív elsőre kilátástalannak tűnő harcot a sártengerrel, ám végül kikecmereg belőle.

Másfél hónap múlva itt betonozott út, valamint gyönyörű park lesz, és esőben sem kell majd félteni a cipők tisztaságát. Persze ahhoz, hogy elhiggyük, ma még szükség van némi képzelőerőre, ám Kisteleki István határozott meggyőződéssel állította: amit ma épülni látok, tökéletesen készen áll majd a május 2-i megnyitóra.

Az Eb-pályázat elbukott, de a tervek megmaradtak

Ha lennének kétségeim, az épü-letbe lépve biztosan kezdenének eloszlani. Bármerre nézek, min-denütt rengetegen serénykednek, ez nem az a munkatempó, amelyet a magyar szem megszokott. Nem csupán tessék-lássék módra dolgoznak az emberek, hanem nagy a hajtás, és mint megtudom, naponta átlagosan 240-en építik a centrumot. Az informátor a kalauzom, ő Czuppon Péter, a kacifántos nevű Globall Football Park & Sporthotel – Telki MLSZ Edzőcentrum Kft. ügyvezető igaz-gatója. Amikor az MLSZ 2007 elején elhatározta, hogy létrehozza a központot, meg kellett alapítania ezt a gazdasági társaságot, amely most az építkezést vezényli le, az átadás után pedig a létesítmény működtetéséért felel majd.

És, ha már visszaugrottunk az időben két évet, maradjunk is ki-csit a múltban.

Lassan két éve, hogy Kisteleki István elhelyezte itt az edzőcentrum alapkövét. Akkor ez üzenetként is szolgált, a 2012-es Európa-bajnokság rendezését megcélzó pályázat mellett szerepelt érvként, azt su-gallva a döntéshozóknak, hogy lám, Magyarországon nemcsak beszélnek, hanem tesznek is az infrastruktúra és a futball fejlesztéséért. Maga a pályázat elbukott, ám a centrum terve tovább élt a kezdeti finanszírozási gondok ellenére is. Hónapok múltak el úgy, hogy a bankok sorra utasították vissza a hitelkérelmet, az OTP pél-dául – akkoriban ez nagy port vert fel a nyilvánosság előtt is – lényegében a szerződés aláírása előtti napokban visszakozott, végül a Magyar Fejlesztési Bankkal sikerült megállapodnia a szövetségnek, és az építkezés gyakorlatilag ekkor, azaz egy éve, 2008 tavaszán kezdődhetett el.

Nagyon fontos a minőség: konyhafőnök a Hiltonból

Ez az egy esztendő sem telt el azonban gondok nélkül, decemberben például az MLSZ felbontotta a szerződést a kivitelezővel, aztán új, pontosabban szigorúbb feltételekkel újra megállapodott vele. Változott a munkatempó, azóta dolgoznak kétszáznál is többen naponta az épületen és a környezetén, a magas kötbér miatt ugyanis a csúszás nagyon sok pénzébe kerülne a kivitelezőnek.

Visszatérve a jelenbe, a sétát természetesen a főbejáratnál kezdjük, ahova éppen most építik be a forgóajtót. Bár még csak a falakat látni, az avatatlan szemnek is feltűnnek a méretek: a hall óriási, valósággal eltörpül benne az ember. A tervezőt persze praktikus okok vezérelték. A szállodai részben hatvan kétágyas – kisgyerekek estében háromágyassá átalakítható – szoba és négy apartman található, ez a számítások szerint vezetőkkel és szakmai stábokkal együtt négy csapat elhelyezését teszi lehetővé. Könnyen előfordulhat például egy utánpótlástorna előtt, hogy ötvenen-hatvanan is nyüzsögnek itt, és egész egyszerűen szükségük van a helyre, amíg megkapják a szobáikat.

Ha a hallból balra indulunk, először egy különterem mellett haladunk el, amellyel szemben egy klasszikus szállodai bolt áll majd. Ebben a válogatott mezeit, különböző futballereklyéket, zászlókat, képeslapokat, fogkefét és még ezernyi csecsebecsét vásárolhatnak a vendégek. Tovább haladva érkezünk a hatalmas étte-rembe, amely egyszerre 130 embert lesz képes fogadni, és nyaranta grillterasz is üzemel majd. Itt muszáj hangsúlyozni, hogy a szálloda a négycsillagos kategóriába tartozik majd, ezért senki se képzeljen edzőtáborokban szokásos menzát maga elé: lényeges szempont a kényelem, az elegancia, azaz a tökéletes minőség. A konyhafőnök öt éven át dolgozott a Hiltonban, az étlapot sportdiatetikusokkal konzultálva alakítja ki, amelyen szerepel az adott étel kalóriatartalma is. Ugyanakkor nem csak versenyekre készülő sportolók elégíthetik ki az étvágyukat. Telkiben nincs étterem, ide viszont bárki, tehát a helyiek vagy az errefelé sétáló turisták is betérhetnek ebédelni vagy vacsorázni.

Pszichológus is segített, milyen legyen a falfestés

Visszafordulunk, és átsétálunk a másik szárnyba, ahol két emeleten a szobák sorakoznak. Ma még üresek, de a festés kész, lényegében csak a bútorok hiányoznak, de ez csupán néhány nap kérdése. Czuppon Péter felhívja figyelmemet a színek változatosságára, és hozzáteszi: az MLSZ pszichológusával együtt választották ki azokat, hogy a sportolókra megnyugtatóan hassanak. Ezt a komfortérzést légkondicionáló, minibár, MP3-as csatlakozó, LCD-televízió, telefon, széf és internet fokozhatja tökéletessé, az ágyakat szét vagy össze is lehet tolni, szóval nemcsak a futballisták, hanem akár egy nászutas pár is remekül érezheti majd magát…

Válogatott játékosokról nevezik majd el a szobákat

Az emeleti szobák csupán annyi-ban különböznek, hogy maga-sabbak, itt lesz a felnőttválogatott főhadiszállása.

„Ez ma még csak ötlet, de úgy tervezzük, hogy minden szobának a szám mellé nevet is adunk – mondja Czuppon Péter. – Az egyik változat szerint például a válogatottságok számát tekintve az első hatvan futballistáról nevezzük el őket, ezzel is ápolva a magyar labdarúgás hagyományait. A gyerekek így is megismerhetik a nagy elődöket, és az itt edzőtáborozó külföldiek is ízelítőt kaphatnak fut-ballunk múltjából. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a jelenlegi keretből egyesek bekerülnek a top hatvanba, és esetleg éppen a róluk elnevezett szobában laknak…”

Az emelet közepén, a recepció felett tágas bár szolgálja majd a kikapcsolódást, a pulton kívül lesz itt több televízió, számítógép internettel, play station, a cél az, hogy a játékosok szabadidejükben ne a szobájukban kuksoljanak, hanem együtt szórakozzanak. Innen újabb folyosó vezet el a hatalmas konferenciateremig, közben a leendő irodák és kisebb tárgyalók mellett haladunk el. Mintegy százötvenen tanácskozhatnak itt egyszerre, például az MLSZ közgyűléseinek is ez a minden korszerű igényt kielégítő terem ad otthont.

Visszatérve a bárba, átmászunk egy derékmagasságig felhúzott falon, és a szállodából át is léptünk a jobb híján szakmai részlegként emlegetett részbe. Czuppon Péter mutatja: itt lesz a fitneszszoba. Az elnevezés kissé megtévesztő, ugyanis nem a szokványos gépek népesítik majd be, hanem azok, amelyek a játékosok felkészítését, teljesítményük felmérését szolgálják, az egyszerű szállóvendégek itt aligha találják meg számításukat. A gépek egyébként a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeznek, és a lényeget tekintve egyetlen követelmény-nek felelnek meg: valamennyi a csúcsminőséget képviseli a maga kategóriájában. Az említett „mezei” szállóvendégeknek érdemesebb a szomszédos wellnessközpontot megcélozniuk, az élményfürdőt, a szaunát, a gőzfürdőt és a jakuzzit nyilván ők is szívesen használják majd.

Ezt leszámítva ez a szárny tény-leg csak az itt készülő csapatokat szolgálja ki. Idetartoznak az orvosi és rehabilitációs szobák, ugyan­csak a legmodernebb gépekkel felszerelve, és itt lesz a szövetség utánpótláscsapatai mellett dolgozó edzők munkahelye is, őket még egy digitális könyvtár is segíti, amely egyébként az összes magyar szakember előtt nyitva áll. A földszinten találhatóak a kényelmes öltözők, innen sétálhatunk be az ötvenszer harminc méteres nagy csarnokba. Itt már csak a talaj borítását kell lerakni, ami speciális, ízületeket, izmokat kímélő anyagból készült. Czuppon Péter itt is megjegyzi: a cél a világszínvonal.

Európa-bajnoki fű borítja a játéktereket

Ugyanezt emlegeti, amikor kicaplatunk az esőbe megnézni a pályákat. A füvet az a cég szállította, amely az Európa-bajnokság stadionjaiba is telepítette a gyepet, ennél jobbat állítólag nem lehet találni a kontinensen.

„Alapvető szempont volt a tervezésnél és a kivitelezésnél is, hogy mindenben a lehető legjobbra, azaz a világszínvonalra törekedtünk – szögezi le kísérőm. – Ez nem azt jelenti, hogy a pénz nem számított, éppen ellenkezőleg: olcsóbb ma korszerű centrumot létrehozni, mint alább adni a minőségből, aztán utólag állandóan korszerűsítgetni. Említhetem példaként az Amisco nevű, mérkőzést megfigyelő rendszert, amely mindenféle elem-zésre alkalmas, ezt használja a Manchester United, a Chelsea, a Liverpool és a Real Madrid is.”

A három füves pálya öntözése automatikus, a vízelvezető rendszernek köszönhetően rossz időben is gond nélkül lehet rajtuk edzeni. Mellettük lábtenisz-, tenisz-, futsal- és strandfocipálya sorakozik, és hamarosan készen lesz a nagy műfüves is. Ezeket május 2-án már megcsodálhatják a megnyitó ünnepség vendégei, a 19x10 méteres, másfél méter mély nyitott medence viszont csak a nyárra épül meg.

Visszatérünk a főbejárathoz. Elköszönünk egymástól, majd elindulok a sárban cuppogva az autóhoz. Amikor a cipőm leragad, csekély vigaszt nyújt, hogy másfél hónap múlva itt gyönyörű park szegélyezi majd az épületet, és betonút vezet a bejárathoz.