Nyírségi lábápolás

Nincs még egy hete, hogy Révész Attila meggyőzően fejtegette, hogy Nyíregyházán a jelen a légiósoké. Elsősorban azért, mert egyelőre többet tudnak, mint a jövőt jelentő ifjak, akik – és ez a fontos! – példaképüknek tarthatják a határainkon túlról érkezetteket.

A képességeik, a hozzáállásuk miatt.

Ehhez képest a nyírségi csapat menedzsere a szombati vereség után keserűen ismerte be, hogy a játékosok közül többen nem a tudásuknak megfelelően teljesítettek Debrecenben. Olyannyira, hogy azt érezte a kispadon ülve: jó néhány futballistájából hiányzik az ambíció, elegendő nekik, hogy megkapják a fizetésüket, szeretnek a langyos vízben lubickolni.

Nos, a Loki ellen hét légiós kapott helyet a kezdőcsapatban (kilenc lett volna a szám eltiltások híján), öten teljesítettek az átlag alatt.

Ellentmondva ezzel mesterük ars poeticájának.

Révész Attila dicséretes őszinteséggel vállalja, hogy a szezon előtt túlontúl rózsaszínűnek látta a jövőt. Megjegyzem, a jelent is, hiszen a lélektelen futballista alkalmatlan példaképnek, akár légiós, akár nem. És akkor még nem beszéltünk az eredménytelenségről (három meccs, három vereség, a gólkülönbség: 1–9).

A menedzser csalódottsága érthető, s az is, hogy büntetést tervez, sőt aki nem fogadja el a fegyelmezést, szedheti a sátorfáját, kereshet magának másik csapatot. Ha talál, mehet… Így van ez rendjén, nincs a világon az a magára valamit is adó üzleti vállalkozás, amelyik eltűri, hogy az alkalmazottai csak tessék-lássék dolgozzanak.

Sajnos Magyarország nem a „világ”, ezért lehet, hogy Révész Attila már azelőtt hajlik az „ésszerű” kompromisszumra, hogy lesújtott volna a szigora. Azt sejteti, hogy elmaradhat a pénzelvonás, ha…

Ha így lesz, akkor bizony langyos marad a víz.

Leginkább a pedikűrözésre alkalmas.