A ritmus a lényeg

Könnyen feldolgozta korábbi edzője, Kulcsár Antal visszavonulását? Könnyen feldolgozta korábbi edzője, Kulcsár Antal visszavonulását?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett mélyen. Nagyon szeretem őt, kaposvári vagyok, miatta és Vörös Zsuzsa miatt választottam többek között Fehérvárt. Nagyon jó észrevételei voltak, hamar meglátott nálam olyan momentumokat, amelyekhez másoknak több idő kellett. Próbáltam marasztalni, de kitartott a visszavonulás mellett – talán túl korán.

Teljesen elváltak az útjaik?

Szoktam telefonon hívogatni, főleg ha gondom van, ha viszont minden jól megy, sajnos kevesebbszer. Múltkor úgy vette fel a telefont, hogy: mi az, baj van? Nem, mondtam, csak szerettem volna beszélni veled. De a többi szakemberrel is nagyon jó a kapcsolatom, talán újra összeáll a stáb, s újra nagyon jó lesz a csapat a Volánnál.

Közben versenytapasztalatot is gyűjtött a kombinált öttusáról…

Az edzéseken ugyan kipróbáltuk, de először február végén ment tétre, izgultam is. Nem szeretem, ha nem tudom, mi vár rám, de alig vártam, hogy legyen végre egy megméretés a sok alapozás után. Csak a lövészet volt kérdés, a futásban most előrébb tartok, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A háromszor ezer méter pedig jobb nekem, inkább gyors vagyok, mint kitartó.

A pisztollyal is?

Az első lövészetem sikerült a legrosszabbul a pesti versenyen, negyvennyolc másodperc alatt végeztem, és hátracsúsztam, de utána harminckilenc és harminchat másodperc után már kijöhettem a lőállásból, pedig ezer, illetve kétezer méter a lábamban volt. De még ebből is lehet faragni, sőt kell is. Úgy, mint a litvánok, ők nemcsak jól, hanem gyorsan is lőttek. Három hónapja gyakoroljuk csak a kombinált öttusát, eddig biztató, ami történt, nem érzem magamat teljesen bénának, sőt.

És a sportág jövője is biztató?

Biztos, hogy látványosabb lett az öttusa, és szerintem szeretni is fogják az emberek, ha a versenykörülmények rendben lesznek. Élvezetesebb és izgalmasabb nekünk is, itt látod, ha a melletted lévő már négy célponttal végzett, és mindjárt mehet, vagy éppen négy még hátravan neki, mert alig talált. Az első időszakban még nem lehet tudni, kik lesznek a menők és kik a gyengébbek.

Akik gyorsabban „leviszik” a pulzusukat a lövészet előtt, alighanem előnyben lesznek.

Ötéves korom óta úszom, tizennyolc év állóképességi munkája van bennem, ami sokat számít – hamarabb megnyugszom. Az első versenyen viszont a legmagasabb pulzusszámnál lőttem a legjobban, és edzésen is megesik, hogy tudok nagy tempó után is jól lőni, máskor viszont nyugalomban is hibázom. Nem ez a legfontosabb, hanem a ritmus megtalálása: ha megvan, felemelem, elsütöm, felemelem, elsütöm. A legnagyobb hiba, ha elkezdek visszatáncolni, és még nem merek lőni.

De ezek szerint jobb most beállni a lőállásba, mint korábban.

Régebben nem szerettem a lövészetet, pörgős személyiség vagyok, ezért a lőtéren mindig kordában kellett tartanom magam. Az pedig zavar, ha más viselkedést kell magamra erőltetnem, mint amilyen vagyok.

Volt már váltóvilágbajnok, járt már olimpián, de – gondolom – van még megvalósítandó álma…

Ahhoz, hogy négy évig rettentő keményen tudjon valaki dolgozni, konkrét cél kell, de legyen az én titkom, mi ez. Szeretnék a legjobbak között végezni Londonban, huszonhat évesen valószínűleg a legjobb életkorban leszek, stabil lesz addigra a vívó- és a lovaglótudásom. Az idén jól be kell gyakorolnom a kombinált lövészetet, nehogy rossz mozdulat idegződjön be.