Motor nélkül

Kiesett a Loki a Magyar Kupából, miután hazai pályán sem tudott nyerni – ráadásul egy kiesőjelölt búcsúztatta a bajnoki listavezetőt…

Fogalmam sincs, mennyire rázza meg a debrecenieket – beleértve vezetőt, szakembert, játékost és szurkolót –, gyanítom, némi bosszúságon kívül nagyobb érzelmeket nem korbácsol a kiesés a csapat háza táján. Kevés kivételtől eltekintve a kupa nálunk messze nem annyira jelentős, mint más országokban, a bajnoki arany becsülete sokkal nagyobb. Fogadni merem, hogy az átlagos magyar futballbarát talán kis gondolkodással felsorolja az utóbbi öt év bajnokait, de a kupagyőztesekre aligha emlékszik.

Mégis, ismerve a Loki elöljáróit, mérget vennék rá, hogy címvédőként szerették volna a klubház vitrinjében tartani a kupát. Főbe ugyan valóban nem lövik magukat a kudarc miatt, de ha tehetik, egész biztosan a legjobb csapatukkal állnak ki a Siófok ellen, amellyel talán lett is volna esélyük a kétgólos hátrány ledolgozására. Ám nem tehették, mert csapatnyi futballista sérült meg, akik a lelátóra kényszerültek, nélkülük pedig meg kellett elégedni a sovány, számukra semmire sem jó döntetlennel.

Szomorú, hogy a legtehetősebbnek tartott magyar klubot csaknem padlóra tudja küldeni egy sérüléshullám. Félreértés ne essék, ez nem a Debrecen bűne, egyszerű tény csupán, hogy a legnagyobb költségvetés sem elegendő a kiegyensúlyozottan erős játékoskerethez. Másként fogalmazva: a keret magyar szemmel nézve erős, de nagy a különbség az első és a második fele között. Másutt, ahol igazán nagy célokkal lépnek pályára a csapatok, a legjobbak edzői nyugodtan rotálhatnak: mindenki bírja a nagy terhelést, a sűrű programot, néhány sérülés nem válik végzetessé, és minden klasszis érzi, hogy a sarkában liheg egy másik.

A kulcsszó a másutt. Nálunk az a helyzet, hogy a kerettagok fele lényegében tartalék, nem bármikor bevethető, nem képes méltón helyettesíteni a társakat, így aztán csapatainknál – már egy ideje nem csak a Debrecenről van szó – nincs is igazi versenyhelyzet, ami pedig sok tapasztalt szakember szerint nem más, mint a fejlődés motorja.

Eszünkbe juthat ez is, amikor azon töprengünk, miért nem képesek a magyar klubok előbbre lépni.

Ha nincs motor, ez nem is csoda.