Csendes forradalom előtt

Lehet, hogy márciusban kissé korainak tűnik hosszú passzusokat szentelni a nyári átigazolási mozgásoknak, de a Milannál különleges helyzet állt elő: a csapat körül már most vibrál a levegő, s bennfentesek szerint forradalmi változtatások vannak készülőben. Még ha a forradalom csendesnek és „vértelennek” ígérkezik is. Belátjuk, utóbbi jelző némileg szokatlannak tetszik egy ártalmatlan, sport témájú cikkben, de mit tehetünk, ha maga Adriano Galliani, a klub alelnöke használta ezt a kifejezést…

„A nyári átigazolási piacra vastagon rányomja bélyegét a pénzügyi válság, csekély izgalomra és vértelen időszakra számíthatunk – szólt a területen igen járatos elöljáró előrejelzése. – Lesznek játékosmozgások, de pénzek alig-alig vándorolnak majd, és viszonylag kevés klub vesz részt az üzletekben. Hogy ez így lesz, az több mint biztos.”

Az viszont már kevéssé az, hogy a Milan milyen poszton és kikkel tervez erősíteni a nyáron. Mert hogy erősítést terveznek, affelől nincs kétség: a változtatások szükségességét mára belátták az illetékesek, ennek ékes bizonyítéka a csapat lehetséges új igazolásairól szóló hírek elmúlt két-három napban tapasztalható megszaporodása. A scudetto elúszott, az UEFA-kupa-győzelem terve is semmivé lett, ráadásul a régóta zajló folyamatot jelzi, hogy az együttes a 2004-es aranyérem óta minden évben egy helyet visszalépett a bajnoki táblázaton. A napnál is világosabb: eljött a váltás ideje.

Hogy az edzőváltásé-e, arról egyesületen belül is megoszlanak a vélemények, hiszen a kissé kifulladt és egyre közönyösebb Ancelottiban sokan még ma is a BL-győztes sikeredzőt látják. Ha sor kerül a klub és az egyébként már a Real Madriddal kacérkodó szakember válására (állítólag Spanyolországba akár David Beckhamet is viheti magával), alighanem olyan ember foglalhatja el a helyét, aki szorosan kötődik a Milanhoz.

A jelenleg szakmai igazgatóként tevékenykedő Leonardo hónapok óta a küszöbön toporog, a korábbi sikeres brazil futballista gyenge pontja viszont, hogy még sohasem volt edző. S bár láttunk már példát a semmiből előhúzott trénerek sikerességére (lásd Josep Guardiola és a Barcelona esetét), azért furcsa, ha valaki a Milan felnőttcsapatánál kezdi edzői pályafutását. A régi milanosok közül emlegetik még a poszttal kapcsolatban Marco van Bastent, Frank Rijkaardot, Mauro Tassottit és Alessandro Costacurtát, de a hamarosan visszavonuló Paolo Maldinit is (a Napolinál munkát vállaló Roberto Donadoni kiesett a körből).

Ami a játékoskeretet illeti, a hírek, híresztelések, hírecskék és álhírek kavalkádjában egyelőre nem javasoljuk, hogy a piros-feketékkel rokonszenvező olvasók már most megrendeljék a szóban forgó labdarúgók nevével ellátott Milan-mezeket. A legnagyobb szükség talán a védelem megerősítésére mutatkozik, és jó esetben akár az Internazionalénél kegyvesztett Maxwell és a Romától régóta csábított Philippe Mexes is a csapat labdarúgója lehet, a Manchester United szerb betonhátvédje, Nemanja Vidics ugyanakkor a Galliani-féle takarékossági elvek ismeretében aligha köt ki a gárdánál.

Nála még a Juventusnál nagy becsben tartott Amauri klubváltására is több esélyt látunk. A nevek alapján a Milan azonban még Torinóig sem kíván elmenni, a szomszédban igyekszik megoldani a nagybevásárlását: Maxwell mellett az éjszakázása miatt az Internél ismét háttérbe szorult Adriano és a peremre került csapattársa, Julio Cruz is a kiszemeltek között található. De hónapokkal ezelőtt szóba került a Milannál Ibrahimovic neve is, igaz, a korábbi értesülésre Galliani szerdán már valamiért nem akart emlékezni: „Tudják, az én koromban sajnos számolni kell egy kis amnéziával…”