Túl a csúcson

A korszakos eredmények elérésekor bevett szokás magasztos szavakat használni, bemutatni a főszereplő pályafutását egészen gyermekkorától napjainkig – sajnos vagy nem sajnos, mi nem ezt tesszük, noha Martin Brodeurrel kapcsolatban muszáj megemlíteni a kezdeteket. Hétéves volt, amikor a montreali lurkók számára tartott gyakorláson az edző megkérdezte a kis Martint, óhajt-e hosszabb távon a kapuban állni. Mivel édesapja és édesanyja sem tartózkodott a helyszínen, némi hezitálás után rávágta a csaknem három évtized távlatából nézve kulcsfontosságú választ: igen!

Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert a hokiőrült család, különösen a fivér, ifjabb Denis Brodeur beszámolói szerint Martin tudása jóval meghaladta kortársaiét – csatárként. Gólok és gólpasszok számolatlanul, villámgyors lábak, kiváló cselezőkészség – de ő valami furcsa indíttatásból mégis a csövek közé vágyott.

Itt be is fejezzük az „ősidők” felemlegetését, amit pusztán azért tettünk, hogy alátámasszuk Martin Pierre Brodeur sokoldalúságát. Ütőkezelése, kapusként szerzett góljai(!), nagyszerű passzai mind-mind jóval az átlag fölé emelték, emelik, s akkor még nem beszéltünk kophatatlannak tetsző reflexeiről, taníthatatlan anticipációs készségéről, no meg arról a cseppet sem elhanyagolható tényezőről, hogy csaknem napra pontosan 17 éve játszotta élete első NHL-meccsét.

Az elmúlt több mint másfél évtizedben sorra cserélődtek a játékosok a csapatában, sztárok jöttek és merültek feledésbe a ligában, ő azonban megmaradt állandóságnak. S 2009. március 17-én, 36 esztendősen, háromszoros Stanley-kupa-győztesként „randevúzott” a hokitörténelemmel: az East Rutherford-i Prudential Centerben megrendezett mérkőzésen a Chicago Blackhawks ellen pályafutása 987. NHL-es bevetésén 552. győzelmét aratva megelőzte az örökranglistán a tinédzserként tátott szájjal bámult Patrick Roy-t, és e tekintetben ő lett minden idők legeredményesebb kapusa az NHL-ben (a nagy előd mérlege: 1029 meccs/551 győzelem).

„Két perccel a vége előtt, amikor a második gólt kaptam, már csak eggyel vezettünk, kezdhettem idegeskedni. Folyton az órát néztem, imádkoztam, hogy legyen már vége, mert nem akartam elodázni a nagy eseményt. Montrealban, amikor beállítottam Roy csúcsát, a hideg futkosott a hátamon, el is érzékenyültem, de ez a mostani őrület mindenen túltesz, hisz mégiscsak hazai környezetben lettem rekorder. Nem tudok okosakat mondani, egyszerűen büszkeséggel tölt el ez a szám” – fogalmazott a 3–2-es diadalt követően a kapuja hálóját ereklyévé nemesítő Brodeur.

Ilyenkor pedig felvetődik a kérdés: vajon ő minden idők legjobb jégkorongkapusa? A magunk részéről határozott talán a válasz. Egyrészt nem tudhatjuk, mikor és hol bukkan fel istenadta tehetség (gondolta volna bárki Pete Sampras után, hogy lesz nála jobb teniszező?), másfelől Brodeur eredményeinek, s különösen az elképesztő Roy-rekord megdöntésének számos összetevője van – az egyik leglényegesebb például a szerencse.

Márpedig Brodeur szerencsés alkat.

Nem tudni, montreali születésűként miért nem lett a Canadiens játékosa (példaképe, Roy két Stanley-kupát nyert a Habsszel, további kettőt meg a Coloradóval), a történtek ismeretében mindenesetre a lehető legjobb megoldás volt a New Jersey, amely 1990-ben 20.-ként draftolta őt. A Devilsnél nem voltak – és nincsenek is – akkora elvárások, mint a hoki fővárosában, az amerikai klubnál mindent megkapott, amire vágyott – leginkább persze jó csapatot, kiváló hátvédsorral és hagyományosan védekező felfogású edzőkkel –, s ami a legfontosabb: csaknem két évtizedes karrierje során elkerülték a súlyos sérülések, holott nála többet foglalkoztatott kapust keveset hordott a hátán a Föld. Ha egyáltalán hordott.

A műtéti beavatkozást igénylő könyöksérülése miatt csaknem négy hónapot hagyott ki tavaly november 1. és idén február 26. között, ez, úgymond, egyéni csúcs. Ehhez képest a hosszú pauza után rögtön shutouttal (kapott gól nélküli mérkőzés) tért vissza, az azóta – lapzártánkig – lejátszott kilenc meccséből nyolcat megnyert vele a Devils, s ahogy Joel Quenneville, a kedden legyőzött Chicago edzője fogalmazott: „Mintha nem fogna rajta az idő, sőt egyre jobbnak tűnik. Valahogy mindig a lehető legjobb döntést hozza.”

Ez utóbbi megállapítás Brodeur magánéletét tekintve picit sántít, mert 2003-ban négygyermekes családapaként beleszeretett sógorának feleségébe, akivel tavaly össze is házasodott, s azóta is együtt vannak. Lehet, hogy mégis jól döntött?

NHL-eredmények a 15., tabella a 18. oldalon