Viccelődés és feszültség

Aki fél órával az edzés kezdete előtt ott volt a Loki öltözőjének előterében, láthatta, hogy a listavezető játékosai egyáltalán nem tűnnek feszültnek. Persze lehet, hogy a jókedv az ünnepi alkalomnak szólt, hiszen 2009-ben eddig mindössze egyszer léphettek rá a játékosok a stadion gyepére: múlt szombaton, a Nyíregyháza elleni bajnoki mérkőzésen. Előtte és utána egyszer sem. Az utóbbi hetekben legtöbbször az Oláh Gábor utcai Sportcentrum füves atlétikai dobópályáján edzettek. A Megyeri úti fellépés előtt Herczeg András klubmenedzser mindenképpen igazi futballpályán szerette volna látni csapatát. Az más kérdés, hogy a stadion gyepszőnyege nagyon messze van az ideálistól, az a-múgy sem biliárdasztal simaságú talajt láthatóan megviselte a kelet-magyarországi rangadó, s Debrecenben úgy vélik, még rosszabb lenne a pálya állapota, ha nem halasztják el központilag a tavaszi második fordulót, hiszen akkoriban nagyon sok csapadék esett a városban.

Az edzés kezdete előtt még az öltözőben akadt tennivalójuk a debreceni játékosoknak. Kicsit előre dolgozott a csapat, a szurkolóknak szánt hatalmas húsvéti tojás dekorálása vonta el a figyelmet a pénteki ütközetről, s valószínűleg jót is tett a futballistáknak a feszültségoldó pingálás, lehet, hogy ez is benne volt a fentebb már említett vidám hangulatban.

Az edzői öltöző környékén persze kicsit feszültebb volt a légkör. A Siófok elleni Magyar Kupa-visszavágón bokasérülést szenvedő Leandro látogatta meg a szakmai stábot – hiába, cseppet sem mindegy, hogy a brazil származású labdarúgó ott lehet-e az együttesben Újpesten. Varga József és Dudu Omagbemi játékának mindenesetre nincs akadálya, ennek megfelelően a középpályás és a nigériai csatár az öltöző előtti folyosón lábteniszezéssel múlatta az edzésig hátralevő időt, miközben a Vukasin Polekszics, Oláh Lóránt, Rudolf Gergely, Czvitkovics Péter kvartett mosolyogva indult a játékoskijáró felé a Nemzeti Sport fotózására. A debreceni kulcsemberek olyan élethűen nyúltak a képzeletbeli bajnoki serleg felé, hogy hihetővé vált, jó két hónap múlva valóban megragadhatják.

Rövid videózás után aztán az egész csapat kikocogott a pályára, a rangadó előtti utolsó gyakorlásra – Leandro nélkül. Ott volt viszont a társak között Vukasin Polekszics, s a bemelegítés utáni szűkített területű játék során hamar kiderült, hogy a montenegrói kapus kiheverte a Nyíregyháza ellen szerzett sérülését. Pedig akadt munkája, hiszen a félpályánál is kisebb játéktéren gyakorlatilag minden szituáció lövőhelyzetnek számított, Plekszi azonban láthatóan élvezte, hogy néhány napos kényszerszünet után újra repkedhet a kapuja felé tartó labdák után.

Közben befutott a gyakorlás első részét Dankó Mihály rehabilitációs edzővel töltő Leandro is, majd magához vett egy labdát, s lassú kocogásban vezetgette a gyepen. „Milyen a lába?” – kérdezgették egymást, az edzést figyelő szurkolók. A legoptimistább drukker, talán önmaga megnyugtatására közölte: „Meglátjátok, Leo játszik Újpesten.”

Maga az érintett ebben nem volt ennyire biztos, mert a pályára lépésének valószínűségét firtató kérdésre azt felelte: „Majd pénteken kiderül, tudom-e vállalni a játékot.” Hogy a ballábas futballista optimista, ezt bizonyította a pálya széléről is, hiszen minden értékelhető megmozdulást hangosan dicsért. „Szép volt, Cicó” „Bravó, tesó” – kiabálta a pálya széléről, majd bebaktatott az öltözőbe.

A többiek még átvettek néhány szabadrúgás- és szögletvariációt, majd kocogással és nyújtással ért véget a DVSC rangadó előtti ráhangoló gyakorlása.

Az öltöző felé tartó játékosok arca kicsit mintha feszültebbnek tűnt volna, mint az edzés előtt. Persze ez természetes, hiszen másfél órával ismét közelebb kerültek a bajnokság kimenetele szempontjából kulcsfontosságú összecsapáshoz.