A légiósokkal sem megy

Hihetnénk, bizonyos szempontból egyszerű az edzők helyzete. Munkát vállalnak valamelyik klubnál, megpróbálják saját elképzelésük szerint a lehető legjobban előkészíteni a rendelkezésükre álló játékosállományt, aztán a mérkőzéseken azt tizenegyet küldik pályára, amelynek tagjai az edzéseken, a felkészülési meccseken kiharcolták a csapattagságot. Normál helyzetben ez alighanem így van, csakhogy adódhatnak extrém esetek is: mondjuk akkor, ha egy klub tizenhárom külföldi labdarúgót foglalkoztat.

Márpedig Győrben így van, azaz Dragoljub Bekvalacnak nemcsak az aktuális formát kell figyelembe vennie, hanem azt is, hogy melyik maximum öt, nem EU-s tagállamból vagy a Cotonoui Egyezményt nem ratifikáló országból érkező futballistának szavazzon bizalmat. Ami az ETO állományát illeti, a „régi” légiósok közül a szlovákiai Molnár Péter és Mario Bicák, valamint a télen szerződtetett lett Linas Pilibaitis, a lett Tarmo Kink és Jarmo Ahjupera EU-állampolgár, így ők nem számítanak „idegennek”. A szerb különítmény (Szasa Sztevanovics, Vladimir Djordjevics, Bojan Neziri, Bojan Brnovics, Zoran Supics és Lazar Sztanisics alkotja) természetesen annak, de mi a helyzet a grúz David Odikadzéval és Rati Alekszidzével?

Jelenleg ők ketten is légiósok, holott egyáltalán nem biztos, hogy valóban annak kellene lenniük. A miértre a válasz a következő: a Spanyolországban futballozó Nihat Kahveci neve alighanem sokak előtt ismert. Vele történt, hogy miután klubjában „idegennek” számított, előbb a spanyol szövetséghez fordult, majd a FIFA-hoz, ezt követően pedig a lausanne-i Sportdöntőbírósághoz (CAS), mondván, Törökország társulási szerződést kötött az EU-val, amelynek értelmében ugyanazok a jogok illetik meg, mint ha EU-s állampolgár lenne. Miután mindhárom testület elutasította a panaszát, a CAS neki adott igazat – azóta nem számít légiósnak. Mivel Grúzia 1999-ben szintúgy társulási szerződést kötött az EU-val, David Odikadze és Rati Alekszidze joggal nehezményezi, őket miért nem illetik meg azok a jogok, amelyek a török Nihat Kahvecit. A két grúz labdarúgó néhány hete az MLSZ főtitkárához, Elbert Gáborhoz fordult levélben, kérve a segítségét, ő pedig az UEFA-tól várt állásfoglalást. Az európai szövetség elöljárói természetesen reagáltak a megkeresésre, s közölték: a „Nihat-féle” döntés nem kötelező érvényű, így David Odikadze és Rati Alekszidze továbbra sem élhet az EU-s állampolgárokat megillető jogokkal.

Ami pedig a Rákóczi elleni összecsapást illeti, az ETO-ban a kezdő sípszó pillanatában négy, az unión kívülről érkezett futballista volt a pályán, s mert a kispadon is volt belőlük három, a szakmai stábnak a cseréknél észnél kellett lennie. A góllövőlista vezetője, Bajzát Péter már a 13. percben előnyhöz juttatta csapatát, s ekkor a Győr szimpatizánsai joggal reménykedhettek abban, kedvenceik hozzák a kötelezőt, s otthon tartják a bajnoki pontokat. Csakhogy a Rákóczi nem roppant össze, játékosai az első játékrészben háromszor is a kapufát találták el, a másodikban pedig egyértelműen ráerőltették akaratukat a riválisra. Zsolnai Róbert gólja már percek óta a levegőben lógott, s az sem lett volna meglepetés, ha a Rákóczi a győztes gólt is megszerzi. A hazai közönség füttyszóval fejezte ki nemtetszését, jogosan: a helyzetek alapján a Rákóczi közelebb állt a győzelemhez.