Győzelem a pályán, vereség a nézőtéren

Hatezer-kétszáz nézőt regisztráltak szombat délután Székesfehérvárott. No, nem egy sporteseményen, hanem három mérkőzésen összesen. Az Alba Volán–Újpest jégkorongbajnoki döntőn 3500-an voltak, az Albacomp–Soproni sÖrdögök kosárlabda-találkozón 2200-an szorongtak, míg a Sóstói Stadion szinte ásítozott az ürességtől. Jó, ha ötszázan lézengtek a tribünön. Vajon régebben is előfordulhatott volna ilyesmi, hogy a futball ennyire háttérbe szoruljon?

„Micsoda? – horkant fel Petres Tamás, a Videoton történetének eddigi utolsó gólkirálya, aki 1989-ben lett első, s manapság a Sándor Károly Futballakadémia 17 éveseinek az edzője. – A mi időnkben az volt a normális, ha csak a futballmeccsen voltak ennyien, mint most a három sporteseményen együttvéve. De a futballt sohasem előzhette meg semmi, és húsz évvel ezelőtt sem a jégkorong, sem a kosárlabda nem volt olyan erős, mint manapság, hiszen most mindkét gárda az aranyéremért harcol, és lássuk be, ez túl nagy konkurencia. Bár úgy gondolom, két ilyen városi rivális mellett hiba a jó helyekre kétezer, kétezer-négyszáz forintot elkérni a meccsbelépőért. Az embereknek nincs pénzük erre… Ötszáz forintos jegyárakkal ugyanezt a bevételt el lehetne érni, és sokkal többen lennének a lelátókon.”

Petres Tamás még hozzátette, talán azért is tűnhet a válság idején soknak a belépők ára, mert a minőség szinte előre jósolhatóan nem kergeti őrületbe a nézőket… Ráadásul úgy, tehetjük hozzá, hogy a már kiesettnek elkönyvelt, így motiválatlan REAC volt az ellenfél.

„Micsoda? – horkant fel Kutasi Róbert, a rákospalotaiak klubigazgatója. – A mi csapatunk lenne motiválatlan? Itt óriási tévedés van! Lehet, hogy a REAC nem tud megkapaszkodni az élvonalban, de aki nálunk pályára lép, valóban az életéért harcol. Azért, hogy az ősztől is legyen munkája, legyen fizetése, el tudja tartani a családját, és a megalkuvás nélküli, őrült hajtással bizonyítsa a klub tulajdonosainak, hogy akkor is érdemes pénzt áldozni erre a csapatra, ha NB II-es lesz. A válság elérte a futballt, és ezt a labdarúgók a bőrükön érzik. Szóval ellenünk senki sem mehet biztosra, mert akárhogy is fest a tabella, nekünk minden meccsen a sorsunk, az egzisztenciánk forog kockán.”

A mérkőzés elején mégis úgy festett, hiába hajtanak a fővárosiak, a hazaiak is olyan lendülettel vetették magukat a küzdelembe, mintha nekik is a bajnoki cím lett volna a tét – miután a piros-kékek az idén kikaptak a Debrecentől (0–1), és szinte kilátástalan futballal Kecskeméten (1–2) is, egy újabb vereség akár Varga István vezetőedző vagy néhány játékos fejébe kerülhetett volna – és ez a mentalitás hiányzott eddig a vendéglátókból. De hogy mi lehetett a formajavulás valódi oka, arról a gólt szerző és gólpasszt adó Farkas Balázst kérdeztük.

„Ha jobban belegondolunk, minden profi csapat valamennyi mérkőzésén az életéért játszik – mondta Farkas Balázs. – Az a célunk, hogy az első négyben végezzünk, és ha ez nem sikerül, azt mindenki vastagon megérzi a pénztárcáján – vagyis mi azért is hajtunk, hogy a sikerekkel a lehető legjobban járjunk. Azért nem lepett meg, hogy így teljesítettünk a REAC ellen, mert eddig is megvoltak a gólhelyzeteink, csak nem tudjuk őket jó százalékban kihasználni. Most is rúghattunk volna hét-nyolc gólt… Nincs okunk ünnepelni, a következő meccseken is az életünkért játszunk…”