Nem zsákbamacska

A bevezetőben említett felvetésünkre természetesen csak az idő adja meg a választ, az mindenesetre már most megállapítható: Andrej Arsavin érkeztével erősödés, a taktikai repertoár bővülése tapasztalható az Arsenalnál. Igaz, kvalitásából adódóan kétségek is éppúgy felvetődhetnek.

Ő ugyanis egyike azon kevés futballistának, akiket nem kell különösebben „idomítani”, s ha nem a Premier League-ről lenne szó, bizonyára szabad kezet kapna az alkotáshoz, mint ahogy ez jól érzékelhető volt előző klubjánál, a Zenitnél. Ám ez a Premier League, a világ talán legerősebb s mindenképpen a legnagyobb erőbedobást igénylő bajnoksága, ahol – hogy csak egy jellegzetes példát kiragadjunk – nincs idő kényelmesen átvenni a labdát, mert minimum egy ellenlábas máris a tyúkszemre tapos. Ezért, no meg az állandó hajtás miatt elengedhetetlen az Angliában megkövetelt hallatlan fizikai erő, amelynek Arsavin egyelőre híján van. Ezt nem mi mondjuk, hanem Arsene Wenger, az „ágyúsok” francia menedzsere.

Vegyük például Luka Modric esetét! Az Arsavinnál mindössze két centiméterrel magasabb (174) horvát játékmestert kis túlzással egy erősebb fuvallat is felborította a Tottenhamhez érkezése előtt, mára viszont tökéletesítették izomzatát, különösen a comb-izmait. Ezzel persze nem arra utalunk, hogy Arsavin gyenge volna – sőt! –, de hiányosságára mindenképpen rámutatott saját nyilatkozata, amelyet második arsenalos fellépése, a Fulham elleni bajnoki (0–0) után tett.

„A félidőben azt hittem, kiköpöm a tüdőmet, a lefújás után meg járni is alig bírtam, remegett a lábam. A televízión keresztül érzékeltem, micsoda iram jellemzi a Premier League mérkőzéseit, de átélni egészen más. Kegyetlen.”

Az egészben az a legszebb, hogy már a várható izmosodás előtt is mély nyomokat hagy az Arsenal egyébként is technikás futballjában, jószerével ott folytatta, ahol a Zenitnél abbahagyta. A Blackburn ellen fantasztikus egyéni alakítás után szerzett gólja, mértani pontosságú be- és átadásai, kiismerhetetlen cselei (abszolút kétlábas, így bármelyik irányból megforgathatja védőjét) mind-mind alátámasztják a londoni vezérkar döntésének helyességét.

S itt visszatérhetünk a futballjából adódó kétségekhez, hogy mi a célravezetőbb: továbbra is relatíve szűk terület (a bal oldal) bejátszását bízni rá, idomulva az angliai pályákon megkövetelt szigorú szabályokhoz, vagy a nehezebb utat választva az Arsenal játékát igazítani az övéhez. Wenger – aki mások mellett olyan technikás labdarúgókkal dolgozhat, mint Cesc Fabregas, Eduardo vagy Robin van Persie – egyelőre nem döntött, dönthetett, hiszen bármennyire is elégedett Arsavin játékával, meglátása szerint még nem kész Arsenal-futballista.

„Az ismerkedés fázisánál tart, tapasztalatokat gyűjt, és felméri, miben kell erősödnie. Ami teljesen normális folyamat, ezen minden, külföldről ide érkező labdarúgó keresztülmegy. Azt viszont már most kijelenthetem, hogy óriási futballista válhat ebből a pici emberből” – véli a legjobb szakemberek egyikének tartott francia menedzser.

Akinek lesz ideje ideálissá formálni a sokra hivatott, igaz, a 2005-ös FA-kupa-diadal óta egyetlen trófeát sem gyűjtő Arsenal futballját – a saját bevallása szerint nagyszerű társaságba csöppenő Arsavin ugyanis épp a minap jelentette ki, hogy a maga részéről kiegyezne azzal, ha a londoni csapattól vonulhatna vissza.