Most szerethetők voltak

Tavaly ilyenkor azzal indítottuk értékelő írásunkat, hogy „Fiatal, szerethető Újpest”, a lila klubvezetőség fejére olvasva a szezon elején tett, visszafelé elsülő jelmondatot. Akkor a IV. kerületi csapat nem jutott a legjobb négy közé. A nyáron szélnek is eresztette a szlovák légióshad túlnyomó részét, meghirdetve, hogy a következő, azaz a most véget érő idényben egyetlen, de jó légióssorra alapozva több fiatalnak ad lehetőséget. Ígéretét jobbára tartotta is, aminek meglett az eredménye: az Újpest a szezon kellemes meglepetéseként – még a döntőben is nyerve egyszer – ezüstérmes lett, amit ifjabb Ocskay Gábor emlékének ajánl, és amely révén jelen állás szerint jövőre elindulhat a Kontinentális Kupában.

„Amilyen állapotban átvettük a csapatot, sem én, sem a klubvezetőség nem várta ezt a teljesítményt – értékelt Pék György, az

UTE edzője. – Játékosaim nagy része eddig csak a cserepadon kapott helyet, és az újonnan érkezett Hüffner Adriántól sem tudtam, mit remélhetek. Fontos volt, hogy a szlovákokat személyesen is megnéztük, nem pedig ügynök hozta őket hozzánk. Elvem, hogy a légiósok egy kultúrából jöjjenek, így jobban megértik egymást. Az eredményeik igazoltak minket.”

Sokan mondták azt az Újpestre, hogy egysoros csapat. Ezzel a megállapítással részben Pék is egyetért, ám felhívta a figyelmet arra is, hogy a harmadik sorban helyet kapó fiatalok rendkívül sokat fejlődtek az idény folyamán.

„Az első sorunktól többet vártam, de hiányzik belőle egy balszélső. Több játékost is kipróbáltam ott, de a megoldást nem sikerült megtalálnom. A fiatal, tehetséges játékosokból álló harmadik sorunk azonban motiváltan játszott és edzett az egész szezonban, és sokszor tudta nulla nullával hozni a pályán töltött idejét. Ez fontos, hiszen az első két sorunknak muszáj pihennie a meccsek közben.”

A siker receptjét firtató kérdésre az edző elmondta, nagy hangsúlyt fektettek a játékosok megfelelő erőállapotára, olykor a bajnoki idény szüneteit is kihasználták egy-egy rövid alapozásra. A csapat három sora különböző harcmodorban korcsolyázott a jégre, és a taktikai játékrendszert is jól választották meg.

És hogy ennek ellenére miért csak egy játékos tagja Pat Cortina világbajnokságra készülő keretének? Erre maga Pék is csak keresi a választ: „Természetesen klubedzőként az az érdekem, hogy minél több emberem benne legyen a válogatottban. Ifjabb Ocskay Gábor halála borzasztó nagy fájdalom mindannyiunknak. Ilyen áron egyik játékosom sem akart bekerülni a keretbe, de az elgondolkodtató, hogy a bajnokságban mögöttünk végző csapatokból többen is ott vannak a jelöltek között. Nem tisztem bírálni Cortina döntését, de szerintem egy kapitánynak meg kellene indokolnia, hogy kevesebb szerzett góllal és ponttal miért lehet válogatott az egyik csatár, a másik meg miért nem. Egész évben keményen dolgoztunk, és szerintem az éves munka alapján, nem pedig a tavalyi vb-n mutatott teljesítmény után kellene megítélni a játékosokat. A mostani válogatott keret még nem szentírás, szerintem kéthárom játékosomnak ott lenne a helye a csapatban.”

Vasárnapi számunkban az Alba Volán értékelése következik