És Torghelle Sándor bevágta!

Délután három órakor a szálloda halljából kilépve alig haladtunk száz métert, az első butiknál máris kénytelenek voltunk megállni: Albánia-Magyarország 3-0!

Nem lesz ez így jó gyerekek, a két számot meg kellene cserélni – mutattunk a zászlókra ragasztott papírmasékra. A kissrácok vették a lapot, mosolyogva mellénk léptek, s már tukmálták is ránk az esti mérkőzésre gyártott apró zászlókat.

A Tiranába érkező magyar drukkerek a szuvenírek után kutatva még javában a boltokat járták, amikor nagy meglepetésünkre a város főterén és több bárjában a helyi drukkerek már javában hangoltak. Fél négy volt ekkor, több száz piros mezes fiatal énekelt, dobolt, trombitát fújt, az autók ablakain olykor öten-hatan is derékig kilógva lobogtatták zászlaikat, nyoma sem volt az előre beharangozott érdektelenségnek.

A stadion körüli utcák már ekkor le voltak zárva, tízméterenként sárga trikós biztonsági emberek posztoltak, igaz, láttunk dülöngélő rendőrt is, rajtunk kívül ez senki mást nem lepett meg – istenem, beült a lelkem koccintani a szurkolókkal egyet.

A tiranai forgatag zaja azonban nem jutott el a magyar válogatott stábjáig. Erwin Koeman az utolsó percre hagyta a meglepetéseket: a védelem tengelyében Vaskó Tamás kezdett, s sokak meglepetésére Rudolf Gergelyt és Halmosi Pétert állította a kezdőcsapatba, míg kispadra ültette kiváló formában lévő Dzsudzsák Balázst és a Manchester United ellen parádés gólt szerző Gera Zoltánt.

Tízből kilenc szakember biztosan az első perctől a pályán akarta volna látni a PSV és a Fulham légiósát, Erwin Koeman viszont ezúttal is bátor lépéssel indított Tiranában. Sőt a szövetségi kapitány tovább keverte a kártyákat: a ballábas Halmosi Pétert a dánok elleni világbajnoki selejtezőhöz hasonlóan ezúttal is a védelem elé, a pálya belső részére tette, a Debrecenben csatárt játszó Rudolf Gergelyt pedig a Torghelle Sándor mögött helyezkedő hármas bal oldalára.

Aztán kiderült, hogy Tiranában nemcsak az utcán, hanem a pályán is túlfűtött a hangulat:

kemény jelenetekkel kezdődött a találkozó. Az albán válogatott játékosai az első pillanattól kezdve maximális fordulatszámon pörögtek, látszott, hogy nem csak a levegőbe beszéltek, amikor napokig a budapesti 2–0-s vereséggel elvesztett három pont visszaszerzéséről beszéltek.

Ehhez képest… Torghelle Sándor könnyen gólt fejelhetett volna, s Hajnal Tamásnak is volt egy ígéretes lövése. A kezdeti bizonytalankodás után egyre inkább visszaköszönt, amire a kapitány a találkozó előtt külön is felhívta játékosai figyelmét: tilos labdát könnyelműen eladni!

A magyar csapat – néhány hibát leszámítva – összeszedettebben futballozott, a támadásokban és a szögletrúgások utáni szituációkban is benne volt a gólszerzés lehetősége, a jobb, illetve a bal szélen Huszti Szabolcs és Rudolf Gergely is lendületesen játszott.

Azonban látszott az is, hogy Torghelle Sándor lesz ismét a nyerőember. Az utóbbi időszak legeredményesebb magyar támadójának minden megmozdulása veszélyes volt, a kapu elé ívelt labdákra rendre jól mozgott be, s a gólja előtt is a legjobb helyen ólálkodott: az Armend Dallku által ügyetlenül felfejelt labdát kíméletlenül bevágta az albán kapuba.

A második félidő is magyar helyzettel kezdődött: Torghelle Sándor a fordulást követően első labdaérintéséből a kapuba találhatott volna, ám ezt követően úgy tűnt, hogy a kihagyott ziccer megbosszulhatja magát, az albán csapat rövid időn belül kétszer kiegyenlíthetett volna.

Ne szépítsük, a válogatott beszorult a tizenhatos előterébe, a találkozó ezen periódusában nem tudtuk megtartani a labdákat, az albán csapat jobb oldaláról több veszélyes beadást is csak az utolsó pillanatban tisztáztak a magyar védők.

Ilyenkor kell valaki, aki megnyugtatja a csapatot…

Nos, szombaton este (is) Dárdai Pál volt az, aki higgadtságával átlendítette az együttest ezen a nehéz időszakon, nemcsak hangos szóval irányított, hanem kemény, határozott belépői voltak.

Hiába akadtak ezt követően is nagy helyzetei az albánoknak, a magyar válogatott játéka nem esett szét, továbbra is szervezett maradt a csapat.

Óriási nyomás nehezedett a kapura, Erwin Koeman is érezte, hogy valamit még mindenképpen lépni kell az eredmény megtartásához, és beküldte a pályára Vadócz Krisztiánt, Priskin Tamást, majd végül Gera Zoltánt is.

Az albán szurkolók egyre dühösebben pattantak fel székeikből, nehezen viselték a vereséget, vízzel megtöltött másfél literes flakonok repültek a pályára, néha csak a szerencsén múlt, hogy nem talált fejbe egy-egy játékost.

Szombaton este megbolondult Tirana.

A magyar válogatott viszont higgadtan győzött…