Egyszerűen sportszerűen

Noha ismeretsége nem új keletű Sisa Tiborral, a Bp. Honvéd fiatal hátvédjét, Debreceni Andrást mégsem szimplán a vezetőedzői rokonszenv betonozta a piros-feketék kezdőcsapatába. A 19 esztendős utánpótlás-válogatott Sisa Tibor márciusi hatalomátvétele óta a védelem biztos tagjává lépett elő; három bajnokin, így a DVTK (0–0), a Paks (1–1), valamint a ZTE (1–1) ellen is elejétől a végéig a pályán küzdött, hogy a Pölöskei Gábor örökébe „ülő” edző három ponttal gazdagodjon új munkahelyén – ez idáig sikertelenül.

„A trénert még az utánpótlás-válogatottban ismertem meg – emlékezett vissza Debreceni András. – Mégsem hinném, hogy korábbi ismeretségünk közrejátszott abban, hogy biztos helyem lett a csapatban. Sisa Tibor ugyanis már a megérkezésekor kijelentette, hogy nincs mese, csakis a teljesítmény számít. A fiatal labdarúgók közé tartozom, mégis meglehetősen sok élvonalbeli mérkőzés van már a hátam mögött, ám minden egyes újabb lehetőséget úgy élek meg mint esélyt a fejlődésre.”

Míg Debreceni András kedden az U20-as válogatott soraiban Horvátország korosztályos legjobbjaival harcolt (sikertelenül, hisz a vége 0–2 lett az Alpok–Adria-kupán…), pénteken már a győri támadók és a kispesti kapu közé kell áthatolhatatlan falat húznia védőtársaival. Jóllehet a szerda-szombat ritmus borult, és ezúttal kedd-péntek időszakra tolódtak az erőpróbák, a határozott hátvéd mindenképpen fontos bástyája a kispesti betonvédelemnek.

„Bírni kell a tempót – szögezte le. – Félreértés ne essék, szeretek persze edzeni is, de mégiscsak jobb, ha meccseket játszunk.”

Győri és kispesti oldalon is úgy tartják: az időnként még csikorgó, nyikorgó csapatgépezet fogaskerekei menet közben működnek majd igazán olajozottan. Mindkét együttes keretében találni szép számmal légiósokat, és míg a zöld-fehérek jellemzésekor egyelőre óvatosan bánunk az „egység” szóval, addig Honvéd-oldalon büszkén állítják, hogy a régiek elfogadták már az újakat – és fordítva.

„Hátulról kell hangos szóval irányítanom a többieket – idézett feladataiból a hátvéd. – Szerencsére nincsenek nyelvi nehézségeink, hiszen angolul mindenki tud egy keveset. Egyébként is, Sisa Tibor érkezése óta jobban összecsiszolódtunk. Nehéz megmondani, mitől van ez, de a tréner egyéni, utánozhatatlan stílusa remek hatással van ránk. Most már tényleg csak egy bajnoki győzelem hiányzik. Biztosan kínkeserves lesz a győriek ellen kiharcolni a három pontot, de nem is bánom. Sokkal nagyobb értéke van egy diadalnak akkor, ha ki-brusztolja magának az ember. Ha mondjuk nyernénk öt nullára, aztán meg mindenütt nyilatkozhatnánk: hát igen, kiválóan játszottunk, ám lehet, közben saját magunkat csapnánk be…”

És ha már felvétel készül a mérkőzésről, a hátvéd esetében (is) felvetődik a kérdés, nyomasztja-e a tudat (vagy egyáltalán befolyásolja-e a játékát), hogy a napokban a győriek videókat gyűjtöttek össze korábbi mérkőzéseikről, és fegyelmi bizottság elé citáltak minden olyan labdarúgót, aki összecsapott játékosaikkal, s vélt vagy valós sérülést okozott.

„Sajnos a sérülés a futball kellemetlen velejárója – ismerte el Debreceni András. – Szörnyű dolog, ami Jarmo Ahjuperával történt, csapattársaim nevében is mihamarabbi gyógyulást kívánok az észt labdarúgónak. Pénteken azonban csakis arra figyelek, hogy a győriek a lehető legkevesebb alkalommal kerüljenek a kapunk közelébe. Ha arra van szükség, az egyszerű megoldásoktól sem riadok vissza. Ha viszont önkéntelenül is megszegem a szabályokat, annak vállalom a következményeit. De nincs miért aggódnom, mert most is a fair play szellemében lépek pályára, és ugyanezt várom el a csapattársaimtól, valamint a győri futballistáktól is.”