Amilyen kárt okozott Wolfgang Stark játékvezető az olasz válogatottnak, legalább annyit segített itáliai kollégáinak: a német szakember szerdai teljesítménye rögtön más megvilágításba helyezte a sokat szidott olasz bírógárda gyakori botladozását. Stark pocsék estéje láttán megtörtént az, amire emberemlékezet óta nem volt példa Olaszországban: a helyi újságírók visszasírják hazai játékvezetőiket.
„És még a mi bíróinkat bántjuk?! Látták, mit művelt ma ez a fickó?” – kezdte az írek elleni, 1–1-re végződő vb-selejtező utáni sajtótájékoztatóját Marcello Lippi, az olasz válogatott szövetségi kapitánya. És az indulatos kérdés mindent elmondott Stark aznapi ténykedéséről, amelynek „csúcsa” Giampaolo Pazzini kiállítása volt a 3. percben. A Sampdoria támadója John O’Shea-vel együtt ugrott fel, hogy megharcoljon egy magasan szálló labdáért, s a csatár az ütközés során nyújtott karjával véletlenül megcsapta ellenfele fejét, aki vérző arccal terült el a földön. Valószínűleg a vér látványa késztette Starkot arra, hogy a – visszajátszások alapján a szándékosságot egyértelműen nélkülöző – mozdulatot durva könyöklésnek ítélje, és egyből felmutassa a piros lapot.
„A bíró elcsalta a meccset – mondta ki Giorgio Chiellini, ami a szívét nyomta. – Nekem néhány hete eltörték az orromat, mégsem csináltam belőle tragédiát, nem vagyunk dívák. Az efféle ütközések benne vannak a játékban, ráadásul Pazzini láthatóan teljesen vétlen volt az esetnél. Nem úgy, ahogy az az ír játékos, aki éppen Pazzini ellen követett el az első percben olyan szabálytalanságot, amelyért élete végéig el kellett volna tiltani – de még sárgát sem kapott.”
Ha már szóba került az ügy, említsük meg: a 40. másodpercben egy becsúszásnál csúnyán ütemet tévesztő Kevin Kilbane-nek kellene új pályát választania, ha Chiellinin múlna. Meg persze Starknak, de utóbbi véleményével egyáltalán nincs egyedül.
„A bíró miatt kilencven percen át tíz emberrel kellett játszanunk, ez súlyos igazságtalanság csapatommal szemben – füstölgött Lippi. – Ennyi időn keresztül nem lehet büntetlenül emberhátrányban futballozni, amint ez ki is derült: a fáradtságért döntetlennel fizettünk, és még a vereség lehetősége is benne volt a végjátékban. Nem panaszkodom a fiúkra, okosan és hősiesen tartották magukat. Ha valakire haragszom, az a játékvezető.”
Az elégedettség érthető, hiszen a körülményeket figyelembe véve az 1–1 az olaszokra nézve hízelgőbb. Gianluigi Buffon például, aki több veszélyes helyzetben hatalmas védéssel tartotta életben együttese kilátásait, a meccs végén kijelentette: „Ha hamarabb érkezik az írek gólja, aligha lett volna döntetlen a vége.”
A mondat értelmezését megkönnyítendő, idézzük fel a meccs legfontosabb eseményeit: a 10. percben Vincenzo Iaquinta vezetést szerzett az olaszoknak, akik ezt követően próbálták megidézni a catenaccio legszebb napjait, és a védekezésre összpontosító, szemet azonban nem gyönyörködtető játékkal a 88. percig állták is a sarat, mígnem Robbie Keane egy hosszú előreívelést és némi védelmi megingást követően kilőtte a bal sarkot. Ám nem győzzük hangsúlyozni, a találkozó végkimenetele szempontjából a legjelentősebb pillanat kétségkívül a 3. percben történt kiállítás volt.
„A labdát akartam elérni, nem is néztem az ellenfelet – bizonygatta a kritikus eseményről Pazzini. – Egyszerűen kinyújtottam a karomat, mert az ember ugye nem leszorított karral ugrik fel fejelni, és a lendület miatt a könyököm odacsapódott O’Shea arcához. A bíró óriási hibát követett el, nemhogy pirosat, sárga lapot sem ért a megmozdulás.”
S hogy a kör teljesen bezáruljon, még az írek szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattoni is elismerte: „Visszanézve a jelenetet, azt mondom, a bíró a kelleténél szigorúbb volt.” A 70 éves olasz szakvezető persze nem bánta, hogy így alakult a Pazzini-eset, még ha Stark bíró döntésével szülőhazájának tett is keresztbe: „Felteszem a kérdést, ha valaki a barátjával kártyázik, nem akar nyerni?”