Róth Antal és Kiprich József csúcsmeccse

Amikor kezdésként azt kérdeztük a pécsiek vezetőedzőjétől, Róth Antaltól, igazuk van-e azoknak, akik előre elkönyvelik csapata 2–0-s győzelmét a Nyugati csoport szombati rangadóján (utalva arra, hogy a Pécs tavasszal az Integrál-DAC, a Kozármisleny és a Baja ellen is két gólt rúgott, ugyanakkor egyet sem kapott), a szakember azt felelte: „Ez csak játék a számokkal.” Persze tudjuk, a három pontot nem a statisztika alapján ítélik oda, azokért csakis a pályán lehet megküzdeni. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy a listavezető PMFC bajnoki mérkőzésen 446 perce nem kapott gólt (legutóbb még november 9-én az akkor a Győri ETO II-t erősítő Eugene Fomumbod talált Herbert Roland hálójába), ráadásul az együttes a Ligakupában ott van a négy között, mi több, a Honvéd idegenbeli 1–0-s legyőzésével jó esélye van a fináléba kerülésre. Ez azonban a jövő, a jelent a Gyirmót elleni kilencven perc jelenti.

„Ezért a mérkőzésért is csak három pontot adnak, igaz, fontos három pontot – érzékeltette a találkozó jelentőségét a pécsiek trénere, Róth Antal. – Más lenne a helyzet, ha azonos pontszámmal mondjuk az utolsó előtti fordulónál járnánk, ám mert nem így van, a folytatásban még rengeteg minden megtörténhet. Ráadásul nem gondolom azt, hogy kétszemélyes volna a bajnokság, egyetlen riválist sem szabad leírni. A pillanatnyi állás azt mutatja, a Pécs és a Gyirmót áll a táblázat első két helyén, azonban jól tudom, a Kaposvölgyére és a Pápára is figyelni kell.”

Amikor felvetettük a pécsi szakembernek, hogy a tavasszal játszott mérkőzések azt mutatják, csapata jobb formában van, mint a rivális, a korábbi legendás védő azonnal rávilágított egy fontos részletre: a végeredményekből akár ilyen következtetést is le lehet vonni, ám azzal leginkább ő lehet tisztában, mennyire meg kellett küzdeni a győzelmekért.

Nem vitatkoznánk a megállapítással, ráadásul borítékolható, hogy a korábbi játékostárs, Kip-rich József nem kíván asszisztálni a PMFC bajnoki címéhez. Arra minden bizonnyal sokan felkapták a fejüket, hogy a 70-szeres válogatott támadó által edzett Gyirmót az őszi idényt listavezetőként fejezte be (tíz győzelem és három döntetlen mellett mindössze két vereséget szenvedve), és bár a tavasszal a két hazai meccsén csak döntetlenre volt képes (a Tatabányával 1–1, a Kaposvölgyével 2–2), a két idegenbeli fellépését egyaránt megnyerte (Ajkán 4–3-as, Barcson 2–1-es siker). Márpedig szombaton ismét vendégségben játszik a Gyirmót…

„Számomra egyértelmű: igenis sok mindenről dönthet a Pécs elleni találkozó – mondta a párharc fontosságáról Kiprich József. – Ha a riválisunk legyőz bennünket, hárompontos előnyre tesz szert, és mert van egy elmaradt meccse is, hat ponttal elmehet tőlünk. Márpedig hat pont hátrány rengeteg a Péccsel szemben. Aligha kell mondanom, nem erre a verzióra készülünk: az a szereposztás egyértelműen jobban tetszik, amikor mi vagyunk az üldözöttek...”

Szombaton, valamivel 20 óra előtt kiderül, melyik együttes lesz az üldöző és melyik az üldözött, ám bárhogy is végződjön a párharc, abban biztosak vagyunk: ha Róth Antal és Kiprich József leül mondjuk egy kávéra, lesz miről beszélgetniük egymással. Mindketten tagjai voltak annak a legendás válogatottnak, amelyik a mexikói világbajnokság előtt sikert sikerre halmozott, ráadásul a nyolcvanas évek végén a holland Feyenoordban is csapattársak voltak. Amikor a Pécs szakvezetőjét arra kértük, ossza meg velünk azt az emlékét, amely a legemlékezetesebb Kiprich Józseffel kapcsolatban, egy pillanatig elgondolkodott, majd a következőt felelte.

„A válogatottban és Hollandiában is csapattársak voltunk, így sok szép emlék gazdagítja a kapcsolatunkat – reagált a pécsi szakvezető. – Bízom abban, hogy Kipu úgy értékeli a Feyenoordnál eltött időszakát, hogy tudtam neki segíteni a zökkenőmentes beilleszkedésben.”

Nem lehet kérdés. Nem más, mint Kiprich József állítja ezt.

„Rocsó már évek óta a Feyenoord profija volt, rengeteget segített nekem a számomra idegen környezetben – mondta a Gyirmót mestere. – Sokat mesélhetnék arról, mennyire jó futballista volt, ám nem akarom dicsérni, mert aztán hálából szombaton agyonvernek bennünket…”